Gary a szokásos gyengéd mosolyával lépett be, és azonnal Marie felé nyúlt, hogy megölelje és megcsókolja, de Marie elfordította az arcát. “Marie?” Gary aggódva kérdezte. “Jól vagy, kicsim?”
“Jól vagyok” – mondta Marie hidegen. “És te hogy vagy? Kellemes délutánod volt?”
Gary furcsán nézett rá. “Igen!” – válaszolta. “Mi a bajod?”
“Talán nem szeretem, ha megcsalnak, Gary” – válaszolta Marie. “Ez a baj velem.”
“Megcsalni?” – kapkodta a levegőt Gary. “Soha nem csalnálak meg!”
Ekkor Marie teljesen elvesztette a hidegvérét. “SOHA?” – üvöltötte. “Kamerákat tettem fel, Garry! Láttam, hogy behoztad a kis szőke szeretődet! Mindent tudok!”
Gary a fejét rázta. “Kérlek, Marie” – kiáltotta. “Ez nem az, amire gondolsz!”
De Marie már nem figyelt, hanem gyorsan pakolt. Egyik kezével megragadta a táskákat, a másikkal pedig Pete-et, és mindannyiukat a bejárati ajtóhoz vonszolta.
Pete sikoltozott, Gary pedig kiabált, de Marie csak bepakolta a fiát és a csomagokat a kocsiba, és elhajtott. Letörölte a könnyeit, és a visszapillantó tükörre pillantott. Gary az út közepén állt, és teljesen letörtnek tűnt.
“Megérdemelte!” – kiáltotta. “CSALÓ!”
“Anyu?” – kérdezte Pete a hátsó ülésről. “Anyu, hová megyünk? Miért vagy mérges apára?”
“Figyelj, Pete – mondta Marie, mosolyt erőltetve jéghideg ajkaira. “Elmegyünk egy kis nyaralásra, csak te és én, oké? Ez egy nagyon klassz hely, és ehetünk gofrit az ágyban…”.
Pete kuncogott, és fel-le ugrált, amennyire a biztonsági öv engedte. “Megígéred? Gofrit az ágyban? SZIRUPPAL?”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: