Gary a szokásos gyengéd mosolyával lépett be, és azonnal Marie felé nyúlt, hogy megölelje és megcsókolja, de Marie elfordította az arcát. „Marie?” Gary aggódva kérdezte. „Jól vagy, kicsim?”
„Jól vagyok” – mondta Marie hidegen. „És te hogy vagy? Kellemes délutánod volt?”
Gary furcsán nézett rá. „Igen!” – válaszolta. „Mi a bajod?”
„Talán nem szeretem, ha megcsalnak, Gary” – válaszolta Marie. „Ez a baj velem.”
„Megcsalni?” – kapkodta a levegőt Gary. „Soha nem csalnálak meg!”
Ekkor Marie teljesen elvesztette a hidegvérét. „SOHA?” – üvöltötte. „Kamerákat tettem fel, Garry! Láttam, hogy behoztad a kis szőke szeretődet! Mindent tudok!”
Gary a fejét rázta. „Kérlek, Marie” – kiáltotta. „Ez nem az, amire gondolsz!”
De Marie már nem figyelt, hanem gyorsan pakolt. Egyik kezével megragadta a táskákat, a másikkal pedig Pete-et, és mindannyiukat a bejárati ajtóhoz vonszolta.
Pete sikoltozott, Gary pedig kiabált, de Marie csak bepakolta a fiát és a csomagokat a kocsiba, és elhajtott. Letörölte a könnyeit, és a visszapillantó tükörre pillantott. Gary az út közepén állt, és teljesen letörtnek tűnt.
„Megérdemelte!” – kiáltotta. „CSALÓ!”
„Anyu?” – kérdezte Pete a hátsó ülésről. „Anyu, hová megyünk? Miért vagy mérges apára?”
„Figyelj, Pete – mondta Marie, mosolyt erőltetve jéghideg ajkaira. „Elmegyünk egy kis nyaralásra, csak te és én, oké? Ez egy nagyon klassz hely, és ehetünk gofrit az ágyban…”.
Pete kuncogott, és fel-le ugrált, amennyire a biztonsági öv engedte. „Megígéred? Gofrit az ágyban? SZIRUPPAL?”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
