Az atombomba: amikor a mag kettéhasad
Az atombomba a nehéz atommagok – az urán-235 vagy a plutónium-239 – maghasadásának elvén működik.
Amint eléri a kritikus tömeget (49 kg urán vagy 10 kg plutónium), az anyag láncreakciót indít be: egy széthasadt atommag egy szomszédos mag hasadását idézi elő, és a folyamat fénysebességgel száguld tovább.
A „Little Boy” hirosimai robbanásának ereje mindössze 15 kilotonna volt. Ez szerényen hangzik, de elég volt a város és 200 ezer ember elpusztításához.
A bomba 4,4 tonnát nyomott, hossza mindössze három méter volt, és egyetlen mikroszekundum alatt végezte el a pusztítást. Az epicentrumban a hőmérséklet meghaladta az egymillió fokot. A teljes pusztítás sugara két kilométer volt, de az emberek még több tíz kilométeres távolságban is égési sérüléseket és sugárfertőzést szenvedtek.
A hidrogénbomba: amikor az atommagok egyesülnek
A hidrogénbomba teljesen más elven működik.
A „szívében” könnyű hidrogénatommagok – a deutérium és a trícium izotópok – fúziója (szintézise) zajlik. Ahhoz, hogy egyesülésre kényszerítsék őket, körülbelül 100 millió Celsius-fokos hőmérsékletre van szükség – ez hétszer forróbb, mint a Nap közepe!
Hogyan lehet ekkora hőséget elérni?
Egy atombomba segítségével. Először az robban fel, majd az általa felszabadított energia indítja be a termonukleáris folyamatot.
Jelenleg ez nem az egyetlen, de a leghatékonyabb módszer. Más eljárások is léteznek: neutronforrásból származó impulzus, a plazma mágneses összetartása, vagy akár egy lézerberendezés, amely felhevíti és beindítja a termonukleáris reakciót.
Az energia lavinaszerűen megnő.
Az atombomba erejének fizikai korlátai vannak, a hidrogénbombáénak azonban csak a mérnökök fantáziája szab határt. Lényegében itt ugyanazokat a mechanizmusokat használják ki, amelyek a csillagok belsejében működnek, és évmilliárdok óta táplálják őket energiával. Nem véletlenül hasonlították a Cár-bomba robbanását egy második Nap megjelenéséhez.
Egy megatonnát akarsz? Tessék. Százat? Megoldható. Milliót? Elméletileg az is.
A Cár-bomba hatása lenyűgöző volt: 55 km-es körzetben minden épület szilánkokra tört, és 100 kilométernél távolabb is harmadfokú égési sérüléseket lehetett szenvedni.
De vajon a termonukleáris bomba megjelenése miért nem szorította háttérbe az atombombát, és miért gyártják és tartják továbbra is arzenálban mindkettőt?
Bármilyen furcsán hangzik, sok atombomba hatékonyabban pusztít, mint egyetlen hidrogénbomba, még akkor is, ha az utóbbi robbanóereje meghaladja az előbbiek együttes erejét.
Az ok az úgynevezett „nukleáris tél”: több száz atombomba-robbanás hamut juttatna a sztratoszférába, amitől a bolygó megfagyna. Az emberiség pedig nem azonnal, hanem lassan és gyötrelmesen pusztulna ki. Az emberek tudják, hogyan kínozzák magukat.
A hidrogénbomba akkor hatékonyabb az atombombánál, ha a cél a pusztítás, majd a terület azonnali elfoglalása. Ennek oka, hogy a radioaktív szennyeződése sokkal gyengébb. Nincs radioaktív „fekete eső” sem.
Az 1990-es évek elején 65 ezer nukleáris robbanófej volt a Földön. Ma már csak körülbelül 12,5 ezer. Ezek 90%-a továbbra is Oroszország és az Egyesült Államok birtokában van.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
