Valószínűleg a jobboldali közlekedést itt ugyanazokból az okokból vezették be, mint Amerikában: a szekereken való közlekedés kényelme érdekében. A második valószínű elmélet szerint a francia forradalmárok minden ellen voltak, amit a pápa javasolt, ezért kényszerűen megváltoztatták a közlekedés irányát. Később Napóleon megerősítette a jobboldali közlekedést, és ez a közlekedési mód mindmáig megmaradt.
A Harmadik Birodalom idején a németek rákényszerítették a megszállt országokra a Németországban elfogadott jobboldali közlekedés használatát. A megszállt területek felszabadítása után ez a közlekedési mód megmaradt.
A jobboldali közlekedés Oroszországban még a Nagy Péter cár előtti időkben megszilárdult. A szekerek nyáron, a szánok pedig télen a jobb oldalon közlekedtek, bal oldalukkal kerülve ki egymást. Aszfaltozott utak még nem voltak, ezért télen a talajt „száncsúszóvá” tömörítették a szánoknak, nyáron pedig keréknyommá. Annak, aki először találkozott másik szánnal vagy szekérrel, ki kellett kerülnie azt. A közlekedési szabályok, mai értelemben véve, még nem léteztek, ezért az úton való kikerülés módját az általánosan elfogadott etikett szabályozta. 1752-ben Erzsébet cárnő már hivatalosan kiadott egy rendeletet a jobboldali közlekedésről Oroszország területén.
Magyarországon a jobbra tarts szabály bevezetése viszonylag későn történt meg más európai országokhoz képest, és több lépcsőben valósult meg. Bár Európa nagy részén már a 19. században vagy a 20. század elején áttértek a jobboldali közlekedésre (főleg Napóleon hódításainak és később a német befolyásnak köszönhetően), nálunk egészen 1941-ig kellett várni a teljes átállásra. Budapesten és környékén már 1941. július 6-án bevezették a jobboldali közlekedést, míg az ország többi részén november 9-én lépett életbe az új rend.
Az átállás egyik fő oka a német szövetségi rendszerhez való igazodás volt, valamint az, hogy a környező országok többségében (Ausztria annektálása és Csehszlovákia feldarabolása után különösen) már jobboldali közlekedés volt érvényben, ami megkönnyítette a nemzetközi forgalmat és a katonai mozgásokat a második világháború idején. Érdekesség, hogy a váltás viszonylag zökkenőmentesen zajlott, bár természetesen szükség volt a közlekedési táblák és jelzések átalakítására, valamint a járművezetők és a gyalogosok tájékoztatására és felkészítésére.
A jobboldali közlekedésről a baloldali javára 2009-ben mondott le Szamoa, a Csendes-óceánon található állam. A „jobbkormányos” autók olcsóbbnak bizonyultak, mint a balkormányosak: az ország úgy vélte, hogy a közlekedés irányának megváltoztatása jelentős hasznot hoz majd.
A skandináv országokban is be akarták vezetni a baloldali közlekedést, de az végül soha nem valósult meg. Svédországban nagyon gondosan kiirtották a brit „baloldali szokást”. 1967. szeptember 3-án, reggel 4 óra 50 perckor az országban bevezették a jobboldali közlekedést.
1967. szeptember 3-a Svédországban.
Jobboldali közlekedést vezettek be továbbá a következő országokban: Ukrajnában – 1922-ben, Kínában – 1946-ban, Jemenben – 1977-ben, Argentínában és Uruguayban – 1945-ben, Brazíliában – 1928-ban, Csehországban – 1939-ben, Etiópiában és Eritreában – 1964-ben.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
