A világ országainak körülbelül egyharmadában – mindössze 75 országban – a bal oldalon közlekednek, míg 165 országban a jobb oldali forgalom a megszokott. Ez a látszólag logikátlan kettősség nem a véletlen műve, hanem évszázados történelmi hagyományok eredménye, amely az ókori Rómától a napóleoni háborúkig, a brit gyarmatosítástól a modern geopolitikai döntésekig nyúlik vissza. A különbség gyökerei a középkori lovagi kultúrában, a tengeri közlekedési szokásokban, sőt még a francia forradalom elleni lázadásban is megtalálhatók, és máig meghatározzák, hogy melyik oldalon tartjuk a kormánykereket.
A jobboldali később alakult ki, de gyorsan népszerűvé vált. Ma mindössze 75 országban közlekednek az autók a bal oldalon, míg 165-ben a jobb oldalon. Napjainkban nincs különösebb különbség, hogy melyik oldalon közlekedj. A helyes válasz arra a kérdésre, hogy egy adott országban miért jobb- vagy baloldali a közlekedés, az, hogy történelmileg így alakult.
Az utakat nagy számban először az ókori Rómában építették. Mivel az úthálózat kiterjedt volt, szabályokat kellett alkotni a rajta való közlekedésre. Történelmi adatok, ásatások során talált szekérnyomok formájában, azt bizonyítják, hogy a Római Birodalomban baloldali közlekedés volt.
A baloldali közlekedés a középkorban is megmaradt. Az utakon akkoriban veszélyes volt: a lovasoknak mindig résen kellett lenniük, készen arra, hogy védekezzenek. Ezért a jobb kezednek szabadnak kellett lennie, hogy időben kardot ragadhass. Az ismerősöket is általában jobb kézzel üdvözölted. 1300-ra VIII. Bonifác pápa kiadott egy hivatalos dokumentumot, amely előírta azoknak, akik Rómába mennek, hogy az út bal oldalán haladjanak. Ezért a baloldali közlekedés a XVIII. századig megszilárdult.
Az első törvény, amely szabályozta, hogy a közlekedés résztvevői melyik oldalon közlekedjenek, Nagy-Britanniában csak 1756-ban jelent meg. Ebben az állt, hogy a Londoni hídon (London Bridge) csak balra szabad haladnod. A szabálysértőket megbírságolták: ez egy font ezüstbe került, ami nagyon drága volt. 20 év múlva ezt a szabályt kiterjesztették az egész országra.
Egy másik elmélet szerint ez azért van, mert Nagy-Britannia egy szigeten fekszik. Oda csak tengeren lehet eljutnod. Régen az angol hajózásban volt egy íratlan szabály: a hajók kizárólag jobb oldalukkal kerülték ki egymást, ami azt jelenti, hogy a közlekedés baloldali volt. A szárazföldön ez a változat is meghonosodott, hiszen Anglia erősen függött a tengertől. Ma azonban a tengeri közlekedésben a jobboldali változatot használják.
Ausztrália egészen a közelmúltig Nagy-Britannia gyarmata volt. Ennek megfelelően a közlekedési szabályokat itt Nagy-Britannia diktálta. Miután elnyerte függetlenségét, Ausztrália nem változtatott a közlekedés irányán. Ugyanez történt más brit gyarmatokon is: például Indiában.
Japánban baloldali közlekedés van, de sok más országgal ellentétben soha nem állt a Római Birodalom befolyása alatt, és nem is volt brit gyarmat. Azonban Anglia közvetett befolyása itt mégis érvényesült. A vasúthálózat építésekor az ország Nagy-Britanniából hívott szakembereket. Ők pedig „baloldali” elv alapján építették a vasutakat. Később, 1859-ben Viktória brit királynő követe meggyőzte Japán uralkodóit, hogy a baloldali közlekedést az utakon is vezessék be.
A XVIII. század végére Amerikában olyan szekereken kezdtek közlekedni, amelyeket sok, párokba fogott ló húzott. A kocsis mindig a bal hátsó lovon ült: onnan volt a legkönnyebb irányítanod az egész fogatot, és a legnagyobb terhelés a jobb kezedre, mint „vezető” kézre hárult. Ebben az esetben az út jobb oldalán haladni biztonságosabb volt: jobban láthattad a többi közlekedőt és magát az utat. Hamarosan a jobboldali közlekedés elterjedt egész Észak-Amerikában.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
