Az ókori görögök számára az ideális nő telt alkatú és fehér bőrű volt. Pallasz Athéné istennő így készítette fel Pénelopét az Odüsszeusszal való találkozásra: „Nagyobbá tette és termetesebbé külsejét tekintve, / és elefántcsontnál fehérebbé tette a testét.” (Homérosz: Odüsszeia, Devecseri Gábor fordítása alapján)

Az ilyen szépségideálok kialakulása könnyen magyarázható. Egy forró éghajlatáról és perzselő napjáról ismert országban a bőr sápadtságát csak a gazdag nők engedhették meg maguknak, akik csak kivételes alkalmakkor hagyták el a hűvös otthonukat. Emellett a jómódú hölgyek nem nélkülöztek, így nem is voltak soványak.

A felsőbb társadalmi rétegekhez tartozó görög nők bonyolult, szépen elrendezett fonatokból álló frizurákkal hívták fel magukra a figyelmet. Ha a hajuk nem volt elég dús és hosszú, parókát kellett vásárolniuk, hiszen a rövid haj a rabszolganők viselete volt.
A világos hajszínt is nagyra értékelték. A korszak legszebb nője, a trójai Heléna a költők leírásaiban szőke volt, aranyvörös fürtökkel és kék szemekkel.

Mellesleg, bármilyen furcsán is hangzik ma, a „tehénszemű” kifejezés az ókori Görögországban az egyik leghízelgőbb bóknak számított, és híres mitológiai szépségeknek mondták. Például Homérosz Iliászában Zeusz feleségét, Hérát illeti ezzel a jelzővel.
De milyenek is ezek a tehénszemek? Nagyok, naivak, kerekek, hosszú szempillákkal. Ha jobban belegondolsz, ezt a vonást ma is különösen nagyra értékeljük.

Akárcsak ma, a szépségversenyek („kalliszteia”) népszerűek voltak az ókori Görögországban is. Az ókorban sokat férfiak számára rendeztek, de Leszbosz és Tenedosz szigetéről vannak feljegyzések olyan szépségversenyekről is, amelyeken nők vettek részt.

Ezek annyira fontosak voltak, hogy gyakran összekapcsolták őket az Olimpiai Játékokkal, amelyeket nagyjából ugyanabban az időben vagy ugyanazon a helyszínen rendeztek meg.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: