Nem, nem nyitott bowling-szalont a fenti szomszédod.
A napokban a barátnőm hangulatos konyhájában ültünk össze. Már majdnem 11 óra volt, kint keményen fagyott, mi pedig egy meleg szobában az új és kreatív projektünket vitattuk meg éppen.
Eleinte hangosan beszélgettünk. Aztán eszembe jutott, hogy már késő van a heves vitákhoz. De a lakás tulajdonosa legyintett: „Ugyan már, ez itt csendnek számít! Különben is, a szomszédok még csak most kezdik majd el ide-oda tologatni a szekrényt!”
És valóban, nem telt el sok idő, és a tetőtérben mintha elkezdtek volna ide-oda mozgatni egy hatalmas gardróbszekrényt.
A hangok emellett olyanok is voltak, mint a lehulló fémgolyók csattanása, amelyek a leejtés után tovább gurulnak a padlón.
Elhallgattunk, majd elkezdtem vitatkozni, hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között hallottunk már ilyet. Hiszen tényleg, hányszor tettük már fel a kérdést magunknak: „Mi a csudát művelnek a szomszédok éjjelente ezzel a hülyeséggel?”
Voltak, akik, mint a barátnőm, úgy gondolták, hogy a folyamatosan mozgó bútorok valószínűleg hibásak és azért kell őket mozgatni. Mások a szomszéd gyerekeket és háziállatokat hibáztatták a furcsa hangokért. Akadt, aki a liftet, sőt még a szemétledobót is gyanúsította.
A szomszédok összeesküvés-elméletei és mesterkedései mellett meglehetősen népszerű volt az a verzió is, hogy a hangokat a csatornavezetékek bocsátják ki, amikor bizonyos anyagok lefolynak rajtuk. Vagy a vízvezeték okozza a csapok nyitása és zárásakor.
A társaságunk inspiráltan suttogva vitatkozott, miközben egyedül a társaságunkban lévő építőmérnök barátunk vigyorgott magában. Végül hangosan felnevetett: „Emberek, a szomszédoknak semmi köze ehhez, egyből látszik, hogy mennyire nem értetek ehhez!”
Kiderült, hogy a „guruló fémgolyók” jelensége nem ritka.
És a lakótelepi lakosok, akiket az őrületbe kergetnek ezek a zajok, mennyi misztikus elméletet ki nem találnak ennek a magyarázatára!
Valójában, mint a fizikus-mérnök barátunk elmagyarázta nekünk, laikusoknak, ezek a hangok a lakótelepeken a hőmérsékleti különbség eredményeként jönnek létre. Ez leggyakrabban a vasbeton szerkezetek vasalásában, különösen a panelházak födémeiben alakul ki, amilyen a házigazdánk lakása is volt.
A jelenség lényege a következő: nappal a házszerkezetek felmelegszenek és deformálódnak a hőmérsékleti tágulás miatt. A vasbeton födémpanelben feszültség keletkezik, és a vasrudak kissé meghajlanak vagy összenyomódnak. Éjszaka a hőmérséklet csökken, és egy bizonyos ponton a vasalás reagál (ez a „golyó leesése”), majd a vasalás lengő mozgással visszatér a kiinduló helyzetbe („a golyó elgurul”).
A hang terjedését maga a szerkezeti anyag is segíti (a vasbeton nagyon jól vezeti a hangot), és az üregek jelenléte is a födémpanelekben. Ez okozza a „panelházak” lakóit bosszantó akusztikus rezonanciát.
Ráadásul a „guruló golyók” hangjait gyakran hallják a fafödémes házak lakói is – a fa is hajlamos a hőmérséklet-ingadozások okozta „akusztikai trükkökre”. A faházakban nemcsak „golyókat”, de nyikorgást, sóhajtást, jajveszékelést és más „kísértetházas” jellemzőket is hallhatunk 🙂
Ebben a jelenségben nincs semmi ijesztő. Sőt, az ilyen deformációkat a tervezéskor figyelembe is veszik. Az épület szilárdságát ez nem befolyásolja. Azonban közvetlenül befolyásolhatja az idegrendszered állapotát.
Hogyan lehet ellene küzdeni? Sehogy. Csak meg kell barátkozni vele. És ne feledd: a tisztelt szomszédaidnak semmi köze hozzá! Sőt, valószínűleg ők is szenvednek tőle, mint te. Gyanítva, hogy a „golyókat” mondjuk te, vagy a fölöttük lakó szomszéd gurítja. Ezért mosolyogj rájuk gyakrabban, és meséld el nekik alkalmanként, hogy te nem gurítasz semmit a padlón, és a késő esti „bowling” oka valójában a födémpanelekben a hőmérsékleti különbség okozta akusztikus rezonancia.
Te is hallasz ilyen hangokat éjszaka? Szerinted az építészmérnök barátomnak igaza van, vagy a szomszédok a hibásak?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
