„Cseréld ki az ágyneműt, miután Henrik benne volt, egyszerűen lehetetlen lélegezni és aludni” – követelte Valois Margit királyné. A házaséletük nem alakult jól. Nem szerette a férjét, ráadásul rossz szaga is volt.
Az utolsó Valois
Nostradamus jóslata szerint a Valois-dinasztiának ki kellett halnia, és utolsó képviselője Medici Katalin hatodik gyermeke, Margit lánya lett – aki később a híres Margot királynéként (magyarul: Margó királyné) vált ismertté, s akinek története magát Alexandre Dumas-t is lenyűgözte. Margó életét teljes mértékben a szerelem irányította, amiért mindenre képes volt.
Valois Margit 1553. május 14-én született a Saint-Germain-en-Laye-i kastélyban, szülei házasságának huszadik évében. Margit már gyermekkorában is igazi szépségnek számított. Azonban nem volt szebb a nővérénél, Erzsébetnél, és főleg nem múlta felül szépségben a kis skót királynőt, Stuart Máriát.
Margit anyja éber felügyelete alatt nőtt fel, és nagyon alapos oktatásban részesült, ami nemcsak rangjának, hanem eszének és képességeinek is megfelelt. A kis hercegnő igen okos tanulónak bizonyult, és több nyelvet is megtanult, amelyeket anyanyelvi szinten használt.

Margit igazi szépséggé cseperedett: dús, gesztenyebarna haja volt, kifejező barna szemei, szépen ívelt homloka, formás orra és határozottan körvonalazott álla. A Margit szépségéről alkotott vélemény – finoman szólva – erősen túlzónak tűnhet. Azonban akkoriban teljesen mások voltak a szépségideálok.
Margitnak már korán nagyon jó ízlése volt a ruhatára összeállításában. Anyja azt mondogatta, hogy nem neki kell másokat utánoznia, hanem másoknak az ő öltözködési stílusát. Margot azonban nem kevés gondot okozott Katalinnak, aminek az oka a heves természete volt.
A pletykák szerint Navarra leendő királynője viszonyt folytatott az idősebb fivéreivel, vagy legalábbis egyikükkel, Henrikkel. Ő maga bevallotta emlékirataiban, hogy éppen Henrik ismertette meg vele a szerelem művészetét. De vajon tényleg így történt?
Margit és középső fivére között rossz volt a viszony; Henrik nem egyszer adta húga tudtára, hogy ellenszenvet érez iránta. Bosszúból Margot befeketíthette a fivérét az emlékirataiban, ártatlan áldozatként állítva be magát.
Az alkalmatlan szerető
Amikor Margit 17 éves volt, óriási botrány tört ki, mivel a hercegnő egy teljesen alkalmatlan férfiba szeretett bele. Választottja a Mediciek esküdt ellensége, Guise Henrik, pontosabban annak családja lett.
Ez a kapcsolat sem a Mediciek, sem a Valois-k, sem a Guise-ek tetszését nem nyerte el. Amikor ezt jelentették Katalinnak, ő úgy döntött, azonnal véget vet lánya szégyenletes kapcsolatának. 1570. június 25-én fiaival, Károllyal és Henrikkel berontott Margit hálószobájába, és ott találta őt Guise Henrikkel.

Katalin dührohamában elkezdte lerángatni Guise-t a lányáról, Margit a testével védte szerelmét, a fivérek pedig esztelenül ütlegelték mindkettőjüket. Végül Henriknek sikerült kiugrania az ablakon, a francia királyi család minden dühe pedig Margitra zúdult. Így ért véget a kapcsolatuk – sem a hercegnő, sem szerelme nem merte folytatni a románcot.
Medici Katalin úgy döntött, sóska főzetével töri meg lánya makrancos természetét, aminek le kellett volna hűtenie a hercegnő szenvedélyét. De a csökönyös és szerelmes természetű Margiton a sóska sem segített.
Házassági tervek
Katalin úgy döntött, ideje férjhez adni temperamentumos lányát. Mivel az idősebb nővére két évvel korábban meghalt, a királyné elhatározta, hogy Margot-t az özvegy Fülöphöz adja feleségül.
Sajnos a terv meghiúsult, mivel a spanyol király udvariasan azt válaszolta, hogy az egyház vérfertőzésnek tekinti az elhunyt feleség húgával kötött házasságot. Ez egyértelmű kibúvó volt a házasság alól, mivel ilyen frigy a pápa engedélyével is létrejöhetett volna, de a király valószínűleg nem akart felszarvazott férj lenni, mivel Valois Margit viselkedéséről szóló hírek a spanyol udvarig is eljutottak.
Botrányos hírneve valószínűleg akadályozta a házasságát a király első házasságából származó fiával, Don Carlosszal is. A hercegnő másik férjjelöltje a portugál trónörökös volt, de ezek a tervek is meghiúsultak.
Végül úgy döntöttek, hogy Margitot Bourbon Henrikhez adják feleségül, a navarrai protestáns királynő, Jeanne d’Albret és Antoine de Bourbon fiához, aki a Capeting-ház fiatalabb ágának képviselője volt. Az esküvőnek véget kellett volna vetnie a hugenották és katolikusok közötti konfliktusoknak, ezért ez a frigy mind Franciaország, mind a protestáns Navarra érdekeit szolgálta.

Úgy tűnt, a pár jól összeillik, hiszen egyidősek voltak, mindketten fiatalok, egészségesek és vonzóak, ráadásul volt még egy közös vonásuk – a szerelmes természet és a heves vérmérséklet. Azonban a leendő menyasszony elégedetlen volt a jelölttel. Kicsapongó életmódja ellenére Margit katolikus volt, és a gondolat, hogy egy „eretnekkel” kössön házasságot, ellenérzést váltott ki belőle. Erről a házasságról már 1561-ben beszéltek, amikor Margit apja, II. Henrik király kijelentette, hogy a kis Henrikben látja jövendőbeli vejét.
Az egész 1571-es év Henrik és Margit házasságáról szóló tárgyalásokkal telt, amelyeket anyja, Jeanne d’Albret és Medici Katalin vezettek. 1572-ben végre aláírták a házassági szerződést. Henrik feleségül vehette a gyönyörű Margitot, de az igazat megvallva, nem nagyon sietett.
Egy hónapra a néraci kastélyban telepedett le, ahol mindvégig a helyi kertész lányával folytatott viszonyt, és menyasszonya nem is nagyon kesergett emiatt.
Időközben Jeanne d’Albret-nek alkalma nyílt szemügyre venni leendő menyét. Meglepő módon, bár tudott annak botrányos életmódjáról, nem háborodott fel ezen. Ellenkezőleg, a lány neveltetésének körülményeit okolta ezért a helyzetért. Magában Margitban csak erényeket látott, és csupán a túlzott vonzalmát a fehér púder iránt tartotta kifogásolhatónak. Úgy vélte továbbá, hogy túlságosan mutogatja bájait.
„Azt szeretném, ha minél hamarabb megnősülnél, és elvinnéd a feleséged ebből a romlott környezetből. Tudtam, hogy ez egy romlott udvar, de nem feltételeztem, hogy ennyire.”
Sajnos Jeanne d’Albret nem érte meg Henrik esküvőjét. 1572. június 9-én hirtelen meghalt. Bár a hivatalos közlemény szerint természetes halállal hunyt el, egész Párizs attól a hírtől volt hangos, hogy Jeanne halála mögött Medici Katalin embere áll, aki nem egyszer segített úrnőjének megszabadulni politikai ellenfeleitől.

Henrik az esküvőjére menet értesült anyja haláláról, valamint arról, hogy ő örökölte a navarrai trónt, miután megunta a kertész szépséges lányának bájait.
Július 8-án vonult be Párizsba 800 lovag élén, akik hozzá hasonlóan gyászruhába öltöztek. Az egész országból a fővárosba sereglettek a hugenotta nemesek is, akik számára a katolikus király húgának egy protestánssal kötött házassága a vallásháborúk befejezésének reményét jelentette. IX. Károly gyermekkora óta ismerte Henriket, és megfelelő tiszteletadással fogadta.
Mindeközben a menyasszony minden lépésével éreztette vele, hogy akarata ellenére megy hozzá Henrikhez. Henriket nem túlzottan izgatták leendő felesége hangulatai, végül is az esküvő elrendeltetett, ő pedig a gyönyörű udvarhölgyek és párizsi nők ölelésében talált vigaszt.
Azt beszélik, Margot mindent megtett volna az esküvő megakadályozásáért, de félt, hogy ha szembeszáll mindenható anyjával és fivéreivel, akkor azok megmérgezik.
A navarrai király iránti ellenszenvén kívül Margitnak más oka is volt, hogy ne menjen férjhez – másba volt szerelmes. A jóképű és gáláns Joseph Boniface de La Môle-ba szeretett bele, a legfiatalabb Valois, Hercule François barátjába. Margit igyekezett titokban tartani románcát.
Az esküvő alkalmából Henrik és udvartartása levetette a gyászruhát, és ünnepi, gazdag és színes öltözéket öltött. Margot, ahogy egy menyasszonyhoz illik, rendkívül gyönyörűen festett: fején korona ragyogott, ruhája a rávarrt drágakövektől csillogott, az egészet pedig egy kék köpeny tette teljessé, amelynek uszályát három hercegnő vitte.

Sajnos a viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után: nemcsak hogy egy szót sem méltatott szólni a férjéhez, de nevetgélt és tréfálkozott közben a fiatalemberekkel, és folyton sokatmondó pillantásokat vetett Joseph de La Môle-ra.
A botrány sem maradt el: a vőlegény, mivel protestáns volt, az egész szertartás alatt fedett fővel állt, maga Margit pedig még csak nem is válaszolt a pap kérdésére, hogy hozzá akar-e menni Henrikhez. Hallgatására válaszul bátyja, IX. Károly király a fejére tette a kezét, ezzel rábírva húgát, hogy „igent” biccentsen, amit beleegyezésként értelmeztek. Az ifjú pár vallása miatt a szertartást két részre osztották, két különböző rítus szerint.
A hugenották bizonyára kényelmetlenül érezték magukat, és sejtették, hogy valami rossz fog történni. Henrik kíséretében volt Coligny admirális is, akinek nyomatékosan javasolták, hogy haladéktalanul hagyja el Párizst. Maga IX. Károly is erre biztatta. Az admirális azonban udvariasan visszautasította, azzal magyarázva, hogy a protestáns egyházak kérték meg, maradjon a hugenották által várt esetleges zavargások esetére.
A nászéjszaka
Sokkal rosszabbul álltak a dolgok az újdonsült házasoknál – a nászéjszaka sem Margitnak, sem Henriknek nem okozott örömet, de ennek ellenére elhálták. Mindez azért, mert az ifjú pár kölcsönösen ellenszenvet érzett egymás iránt. Ennek oka állítólag a Henrikből áradó kellemetlen szag volt.
Egyébként erre a problémára későbbi kedvesei is utaltak, tehát ez nem a kényeskedő Margot kitalációja volt. Lehet, hogy valamilyen betegséggel vagy étrenddel függött össze, de tény, hogy maga Henrik is bevallotta, nem volt a higiénia híve.

Azt mondják, gyakran egy egész napos lovaglás után tért vissza a csatatérről vagy vadászatról, és nem fürdött meg, mielőtt ágyba bújt volna. Ennek oka az egészségére való ügyelés lehetett, mivel az akkori orvosok azt állították, hogy a fürdés kitágítja a pórusokat, amelyeken keresztül a kórokozók könnyebben bejutnak az emberi testbe, a fertőző betegségek pedig halálos veszélyt jelentenek. Bármi is volt Henrik viselkedésének oka, Margit minden, férjével töltött éjszaka után ágyneműt cseréltetett.
Szent Bertalan-napi mészárlás
Hamarosan kiderült, hogy a protestánsok nem véletlenül számítottak valami rosszra ettől a házasságtól. Medici Katalin úgy döntött, egyszer s mindenkorra megszabadul a „hitehagyottak” problémájától, és rávette IX. Károlyt, hogy kezdjen véres leszámolásba a hugenottákkal. Ismerve a párizsi lakosok negatív hozzáállását, titokban fegyvereket osztottak szét nekik, remélve a nép támogatását a protestánsok elleni harcban.
Minden Coligny admirális elleni merénylettel kezdődött, aki elkerülte a halált, csupán egy golyót kapott. Ennek eredményeként megállapították, hogy a támadás mögött Guise Henrik áll, aki a híresztelések szerint az admirálist gyanúsította apja meggyilkolásának megrendelésével. Azonban egy részletesebb vizsgálat magához Medici Katalin királynéhoz vezetett, bár Margit emlékirataiban azt állítja, hogy a közvetlen szervező a bátyja, Henrik volt.
Zavargások kezdődtek a Párizsban tartózkodó hugenották között. A szerencsétlen francia király, aki gyermekkora óta hajlamos volt a depresszióra, anyjához fordult tanácsért. Katalin csak erre várt. Könnyedén meggyőzte fiát, hogy országa ismét a polgárháború szélén áll, és ennek oka – mint általában – a lázadást tervező protestánsok.
A Louvre-ban 1572. augusztus 23-án tartott esti gyűlésen Katalin meggyőzte a királyt a határozott lépések szükségességéről. Károly parancsot adott az összes, akkor Párizsban tartózkodó hugenotta lemészárlására.

Párizs utcái a protestánsok vérétől vöröslöttek. A Szent Bertalan éjszakáján történt zavargások során több mint háromezer hugenottát öltek meg.
Az egyik protestánst maga Margot mentette meg, karjaiba zárva és megvédve őt bátyja gyilkosaitól, amikor az pánikba esve, előlük menekülve berontott a hálószobájába.
Bár Margit nem szerette a férjét és kerülte a társaságát, nem kívánta a rosszát, és végképp nem akarta a halálát. Henrik áttért a katolikus hitre, hogy megmentse az életét. Végül Henrik 1576-ban Navarrába menekült, kihasználva egy vadászat közbeni lehetőséget.
Mindeközben a szerencsétlen Margit szörnyű időket élt át. Bár hivatalosan házasság kötötte Navarrai Henrikhez, a boldogságot La Môle gróf karjaiban találta meg. Sajnos 1574-ben szerelmét teljesen igazságtalanul azzal vádolták, hogy összeesküvést szervezett bátyja, IX. Károly király élete ellen.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: