A következő király így II. Lajos orléans-i herceg (XII. Lajos király) lett, Franciaországi Johannával együtt. Az új uralkodó különböző ürügyekre hivatkozva azonnal kezdeményezte a válást. XII. Lajos hajlandó lett volna elviselni a nem túl vonzó feleségét, ha legalább örököst tudott volna neki szülni. De a 22 év házasság sem hozott sikert.
Abban az időben a válás lehetséges volt a közeli vérrokonság/lelki rokonság, kényszerházasság vagy a házastársak nemzőképtelensége miatt, ha több éven keresztül sem sikerült gyermeket szülniük. Éppen ezért tulajdonítottak akkoriban nagy jelentőséget a házasság beteljesülésének.
Ráadásul XII. Lajos feleségül akarta venni Bretagne-i Annát, az előző király özvegyét. Ezzel megerősítette volna trónigényét és a Bretagne-i Hercegséget Franciaországhoz csatolta volna.
Az egyházi bírósági eljárás kezdődött. XII. Lajos négy érvet hozott fel. Először is a vérrokonság fokát. Harmadfokú unokatestvére volt XI. Lajos királynak, Johanna apjának. Aztán azt állította, hogy Johannával lelki rokonságban is álltak. XI. Lajos volt XII. Lajos keresztapja. Harmadszor azt állította, hogy kényszerből vette feleségül Johannát. Ráadásul Johanna maga is túl fiatal volt ahhoz, hogy önként döntsön erről a házasságról.

És végül azt állította, hogy a házasság soha nem köttetett meg. Vagyis nem hálták el a nászéjszakát. XII. Lajos szavai szerint nem tudott egy ágyba feküdni a feleségével a csúnya külseje és a rossz szaga miatt, éppen ezért nincs gyermekük.
Az egyházi bíróság úgy döntött, hogy meghallgatja Johannát. Ő viszont azt állította, hogy az első két ok alól kivételt képeztek, mivel pápai engedélyt kaptak. És ragaszkodott ahhoz is, hogy köztük nemi kapcsolat volt.
Johanna meg tudta számolni az ujjain, hogy mikor, hol és hányszor történt meg a házasság beteljesülése. Azt mondta: „Bár nagyon jól tudom, hogy nem vagyok olyan szép és olyan jó alakú, mint más nők, a házasságom valóban beteljesült.”

Végül a király eskü alatt tett vallomása nagy jelentőséggel bírt VI. Sándor Borgia pápa számára. A házasságot kényszerítés miatt végül érvénytelenítették. XII. Lajosnak azonban meg kellett hálálnia a pápának ezt a lépést. Lajos ezért Valentino hercegévé tette, 20 000 arany évi járadékot biztosított neki, és megígérte neki egyik rokonának a kezét. XII. Lajos most már feleségül vehette Bretagne-i Annát.
Kárpótlásul Johannának adták a Berry hercegnője címet. Élete utolsó éveit kolostorban töltötte. Az ismételt bűnbánatok miatt, amelyeket magára rótt, Johanna egészsége nagymértékben megromlott.
1505. január 10-én megírta a végrendeletét. Január 22-én még utoljára meglátogatta a kolostort, majd ágynak esett. Amikor 1505. február 4-én meghalt, a vizsgálat során kiderült, hogy testét zúzódások borítják a vezeklőruha és a vasláncok alatt.

Élete során mélyen tisztelte Szűz Máriát, ezért halála után VI. Sándor pápa tízezer nap búcsút engedélyezett mindazoknak, akik elmondják azt a tíz Ave Mariából álló rózsafüzért, amelyet Johanna állított össze Mária tíz erényének – a szüzességnek, okosságnak, alázatnak, hitnek, engedelmességnek, odaadásnak, szegénységnek, türelemnek, irgalmasságnak és könyörületnek – a tiszteletére, melyek követésére ő is törekedett.
A szentté avatására irányuló kérelmet 1614-ben nyújtották be, de hivatalosan csak 1950-ben fejeződött be. Johanna az alázat és az önzetlenség példaképévé vált. A legszörnyűbb megaláztatások közepette is csendben viselte sorsát, és soha nem veszítette el kedvességét, bátorságát és szelídségét.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: