Az 1960-as évekig feudális rendszer uralkodott, sőt rabszolgák is voltak. Maguk a helyiek nem hasonlítottak a többi arab ország polgáraira. Inkább az afrikaiakra emlékeztettek.

Szinte egyáltalán nem voltak iskolák. A múlt század 70-es éveiben mindössze három iskola működött az egész országban. A kórházak helyzete még rosszabb volt – mindössze egyetlen, tizenkét ágyas egészségügyi intézmény állt rendelkezésre. A közlekedési infrastruktúra sem volt jobb: nemzetközi repülőtér és tengeri kikötő sem létezett.
A szultán rendíthetetlenül konzervatív volt, és mindenben akadályozta a reformokat és az ország fejlődését. Ennek következtében Omán gazdasága a tizenkilencedik század szintjén ragadt.

1970-ben gyökeres változások következtek be. Szaíd bin Taimur egyetlen fia, Kábúsz bin Szaíd lett az ország vezetője. Az új uralkodó egy palotaforradalom eredményeként került hatalomra, amely a britek támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg.
1970-től 2020-ig (haláláig) Kábúsz bin Szaíd állt az állam élén. Sikerült magasabb szintre emelnie az országot és kivirágoztatnia. Az új szultán kiváló oktatásban részesült Nagy-Britanniában. 1962-ben diplomázott a Királyi Katonai Akadémián, majd ezt követően néhány évig a brit szárazföldi hadseregben szolgált.

Miután átvette az állam vezetését, Kábúsz szinte azonnal reformokba kezdett. Fontos megjegyezni, hogy ez egy rendkívül összetett folyamat volt. Első lépésként felszámolta a rabszolgaságot, megszervezte a média létrehozását, és megkezdte az autópályák és utak építését.

1964-ben olajat fedeztek fel az országban. Miután Kábúsz az állam élére került, az olajeladásból származó bevételeket Omán állampolgárainak szociális jólétére fordították. A tengeri kikötő és a nemzetközi repülőtér építése 1973-ban fejeződött be. A reformok végrehajtása során brit tanácsadók is segítették a szultánt.

Uralkodása alatt több mint ötszáz iskola és több száz egészségügyi intézmény nyílt meg. Az oktatás és az egészségügy teljes mértékben ingyenessé vált. Az ország minden polgára lakásvásárlási kölcsönt kaphat.
Ráadásul nem kell banki kamatot fizetni, ezt az állam intézi. Amennyiben egy felnőttkorú állampolgár nem engedheti meg magának, hogy lakást vásároljon, a kormány teljesen ingyen ad neki egy földterületet.

A szegényebb, ritkán lakott régiókban egész falvakat építettek, amelyeket minden szükséges kényelmi eszközzel felszereltek. Ha a mi településeinkhez hasonlítjuk, akkor ilyenekben általában a középosztályhoz tartozók élnek. Mindezeknek az átalakulásoknak és változásoknak köszönhetően az egy főre jutó GDP az 1970-es évektől drasztikusan megváltozott: 300 dollárról 20 000 dollárra emelkedett.

Az országban a turizmus is virágzik. Minden évben egyre több skandináv, dubaji lakos és más egyéb országok állampolgárai keresik fel ezt a helyet nyaralás céljából.

Bár Omán egy arab állam, de ez nem akadályozta meg a nők fejlődését és a férfiakkal való egyenjogúságukat. Teljes joguk van részt venni a választásokon, földet birtokolni, nagykövetként és miniszterként dolgozni. Az állami alkalmazottak körülbelül ötven százaléka nő.
Mi a véleményed erről az országról? Mondd el a gondolataidat hozzászólásban!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: