A Fundudzi több, mint egy tó. Ez egy természeti paradoxon, ahol a tudomány találkozik a misztikummal, és a valóság mintha egy fantasyregény lapjairól lépett volna elő.
A Fundudzi kívülről aprónak tűnik: csupán 3 km hosszú és 1 km széles. Ám a 27 méteres mélysége olyan rejtélyeket rejt, amelyek álmatlan éjszakákat okoznak a limnológusoknak. Két folyó, a Godoni és a Mutale bőven táplálja a tavat, mégsem rendelkezik lefolyóval.
Logikusnak tűnne, hogy az esős évszakban háborgó áradássá változik… de nem. A vízszint még a szárazság idején is változatlan marad. Mintha maga a tó határozná meg, mennyi folyadékra van szüksége. A tudósok még mindig vitatkoznak: vajon földalatti alagutak hálózata rejtőzik a víz alatt, vagy a feneke rendelkezik egyedi porozitással.
A helyi törzsek úgy hiszik, hogy a Fundudzi egy kapu a szellemek világába. Azt mesélik, hogy 1955-ben Henry Burnside professzor, aki elhatározta, hogy tanulmányozza a tavat, megmagyarázhatatlan dolgokkal szembesült. A légmentesen lezárt vizespalackjai minden éjjel kiszáradtak.
A modern szkeptikusok ebben egy metaforát látnak: talán a kutatók egy ismeretlen kémiai folyamattal vagy… saját figyelmetlenségükkel találkoztak. De tény marad, hogy egyetlen vízmintát sem sikerült elvinni eddig a Fundudzi partjairól.
A legfélelmetesebb legenda úgy tartja, hogy Burnside és Tacker, kétségbeesve a tó természetének megértése közepette, megkockáztatták, hogy megkóstolják a vizét.
A monda szerint ez a döntés végzetesnek bizonyult számukra: néhány nap múlva mindketten rejtélyes körülmények között elhunytak. Természetesen erre nincs dokumentált bizonyíték – valószínűleg kitaláció az egész, amivel a turistákat akarják ijesztgetni.
A régió törzsei számára a víz itt nem csupán egy folyadék. Hiedelmeik szerint a tó kapcsolatban áll egy Korabalabala nevű szellemmel, aki megbünteti azokat, akik megzavarják a nyugalmát. A víz megivása pedig azt jelenti, hogy magadra vonod az istenség haragját: betegséget, balszerencsét vagy akár halált. Korábban a helyiek békében éltek a szellemmel, míg egy asszony meg nem ijedt a tóban élő szent pitontól. Ezután aszály következett, és az emberek megértették: a természetet jobb nem háborgatni.
A tudósok sem kapkodják el, hogy a tavat „közönségesnek” nyilvánítsák. A vize barnás, a partjai pedig élettelenek – talán a krómvegyületek miatt. Más anomáliák is léteznek: a vizsgálatra vett vízminták néha eltűnnek a szorosan lezárt edényekből, vagy szilárd anyagokká alakulnak át.
A Fundudzi-tó vize veszélyes az ember számára a magas toxikus krómtartalma miatt. Ezek az anyagok komoly gyomor- és bélrendszeri problémákat okozhatnak, súlyos esetekben pedig akár halált is.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
