Régi házakban talán még mindig találkozhatsz olyan nyíló ablakokkal is, amiken van egy kis szellőzőablak, amit kinyithatsz, hogy friss levegőt engedj a szobába.
De ha az Egyesült Államokban jársz, vagy amerikai filmet nézel, észrevehetsz valami szokatlant: ott az ablakok felfelé csúsznak. Vajon miért? Ez csak egy régi szokás, vagy van valami praktikus oka is? Utánajárunk, honnan ered ez a különleges megoldás, és miért terjedt el ennyire.
A tolóablak egy olyan ablaktípus, amelynek a szárnyai vízszintesen (ritkábban függőlegesen) mozognak a síneken, nem pedig kifelé nyílnak. Ilyen ablakokkal gyakran találkozhatsz amerikai házakban és irodákban. Ráadásul a közlekedési eszközökön is mindig ilyenek vannak, például autókban és vonatokban.
A Home Stratosphere adatai szerint az első tolóablakok Angliában jelentek meg a 17. század elején.
Nem a szép látvány miatt találták ki őket, hanem a kemény időjárás miatt: az erős szél gyakran bevágta a hagyományos ablakokat, amitől az üvegek ripityára törtek. A felfelé mozgó szárnyú tolóablak megoldotta ezt a gondot – ezeket az ablakokat könnyebben lehetett nyitva hagyni anélkül, hogy a hirtelen széllökésektől kellett volna tartani.
Ezt az ablaktípust az angol gyarmatosítók hozták be Észak-Amerikába. Európával ellentétben, ahol továbbra is a hagyományos nyíló ablakokat használták, az Egyesült Államokban a függőleges ablakok hamar elterjedtek. Tökéletesen passzoltak az amerikai házak keskeny ablaknyílásaihoz, és kényelmes volt a használatuk.
A függőleges ablakok azért is váltak be, mert helyet spóroltak. A hagyományos ablakokkal ellentétben, amiknek a nyitáshoz hely kell, a tolóablakok csak felfelé mozognak, így nem akadályozzák a bútorokat, a függönyöket vagy az ablakpárkányon lévő növényeket. Ez különösen praktikus a konyhában, az erkélyen vagy a kisebb szobákban.
A tolóablakoknak van még egy előnyük: a tartósság. A hagyományos ablakoknál idővel meglazulhatnak a zsanérok, de a tolóablakok kevésbé hajlamosak a deformációra, mert a szárny egyenletesen osztja el a terhelést. Ráadásul bármilyen magasságban rögzítheted őket, így a friss levegő beengedését úgy szabályozhatod, ahogy neked a legjobb.
Ha a tolóablakok ennyire jók, miért nem népszerűek Európában? Miért kell minden alkalommal, amikor szellőztetni szeretnénk, elpakolnunk a virágokat az ablakpárkányról?
A tolóablakok elsősorban az alacsony hőszigetelés miatt nem terjedtek el Európában. Nem lehet rajtuk olyan vastag gumitömítést használni, mint a hagyományos ablakoknál, mert akkor a szárnyakat nem lehetne mozgatni. Ehelyett kefés tömítést alkalmaznak, ami véd a portól és a széltől, de a hideg levegőt nem tudja teljesen megállítani. Emiatt még az újonnan beszerelt tolóablakok is rosszabbul tartják a meleget, és idővel a szigetelésük csak romlik.
A hőszigetelésen kívül más problémák is vannak. Például a tolómechanizmusok bonyolult síneket és alkatrészeket igényelnek, amik elkopnak, és beengedik a huzatot. Európai körülmények között a tolóablakok hamar elveszítik a szigetelésüket, és drága a javításuk.
Ráadásul a szárnyaik nem nyílnak ki teljesen, ami kényelmetlen, ha egy többszintes házban kell ablakot mosni.
Végül pedig érdemes megemlíteni, hogy a felfelé csúszó ablakok rosszabbul védenek a betörés ellen. Európában fontos, hogy az ablakok biztonságosak legyenek, különösen a földszinten.
A csúszós ablakok esetében a tolószerkezetek síneken mozognak, és gyengébben rögzíthetők, mint a hagyományos nyíló ablakok, ezért a betörők könnyebben ki tudják nyitni őket. Láttad már, milyen egyszerűen törnek be a rablók az ablakon keresztül a hollywoodi filmekben?
Mindezeket figyelembe véve tehát kijelenthetjük, hogy számunkra továbbra is a hagyományos ablakok a legjobb választások az európai éghajlathoz és életmódhoz.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
