Egy sziget, amit kígyók milliói népesítettek be – miért nem tud egy ember néhány órát sem túlélni a Queimada Grandén

Madártávlatból buja növényzetével és az óceáni szellővel csalogat. Furcsának tűnhet, hogy a szigeten nincsenek szállodák és turisztikai vállalkozások. De csak első pillantásra.

Nem, ez nem egy rendkívül barátságtalan bennszülöttekkel teli sziget, mint a Sentinel-sziget. Ez egy egészen más, de nem kevésbé félelmetes történet.

Gyakorlatilag senki sem teszi be ide a lábát. A csodálatos sziget ugyanis nem alkalmas az életre. Az egész a kígyók miatt van. Hihetetlen mennyiségben élnek a földön, fürtökben lógnak a fákról, és még a vízben is úsznak.

Az erdő mintha ezernyi veszélyes kígyóhangtól sziszegne. Ez a föld egy igazi kígyóbirodalom. És a világ legnagyobb természetes kígyótelepe. A „népsűrűség” itt 5 kígyó négyzetméterenként. A leendő lakomához a kígyók előszeretettel kapják el a gyanútlan vonuló madarakat, amelyek zsákmányul esnek még mielőtt rájönnének, hogy milyen veszélyt rejt magában ez a sziget.

Queimada Grande legveszélyesebb lakói a sziget bothropsai (lándzsakígyók). Rendkívül mérgezőek. Ez annak köszönhető, hogy a hüllők kiirtották a szigeten élő összes természetes ellenségüket.

Nincs szükségük arra, hogy gyakran használják a méregfogaikat. És ahhoz, hogy egy madarat vagy rágcsálót mozgásképtelenné tegyenek ebédre, elenyésző mennyiségű mérget használnak csak fel. Így a robbanékony keverék beérik és koncentrálódik a mirigyeikben. Ellenszere pedig egyszerűen nem létezik.

^{A bothrops másik neve arany lándzsakígyó. A külseje teljesen igazolja ezt a költői nevet.}

Amellett, hogy a Queimada Grande szigetén élő kígyók a világ egyik legmérgezőbb mérgével rendelkeznek, nagyon agresszívak és harciasak. Ezt nem egy szomorú történet is bizonyítja. Ezek közül az első a világítótorony-őr és családja halálának története.

Queimada Grande elvesztette a világítótorony őreit. Az emberek egyszerűen nem bírták az itteni életet, a kiváló fizetés ellenére sem. Az utolsó őr a feleségével és két lányával élt itt. Nagyon óvatosak voltak. Olyan ruhát viseltek, ami a testük minden részét eltakarta. Mindig úgy lépkedtek, hogy véletlenül se lépjenek kígyókra.

De a hüllőknek elege lett az emberi szomszédokból, és a ravasz kollektív elme úgy döntött, hogy..

A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!