Nemrégiben bejárta a világot a hír: a Vörös-tengeren megnyílik a Közel-Kelet egyik legdrágább és legexkluzívabb üdülőhelye.
Luxusvillák a szárazföldön és a vízen, medencék, gyógyfürdők, fitneszközpontok és éttermek a legjobb séfekkel – ez és még sok más várja majd az új rekreációs komplexum vendégeit. Csakhogy ez nem Egyiptomban nyílik, ami a Vörös-tenger fő turisztikai célpontja, és nem is Izraelben vagy Jordániában, amelyeknek ha kicsi is, de van kijáratuk a tengerhez, hanem Szaúd-Arábiában, a régió egyik legkonzervatívabb és legpatriarchálisabb muszlim országában.
Pedig pont Szaúd-Arábiának van a leghosszabb partszakasza az egész Vörös-tengeren, több mint ezerötszáz kilométer, ami gyakorlatilag az egész keleti részt lefedi. Ennek ellenére egészen a közelmúltig ebben a közel-keleti országban egyáltalán nem létezett semmilyen üdülő-infrastruktúra. Hogy lehet ez: van tenger, méghozzá Vörös-tenger, de üdülőhely nincs? Járjunk utána.
Hogy megvizsgáljuk a jelenlegi helyzetet a szaúd-arábiai tengerparti nyaralásokkal kapcsolatban, Dzsiddába utazunk, az ország második legnépesebb városába, amely egyben a Vörös-tenger legnagyobb városa is. Dzsidda csaknem 50 kilométer hosszan nyúlik el a tengerparton, és ez a hossz csak tovább növekszik, miközben a város „szélessége”, a parttól a sivatag felé haladva, nem haladja meg a tíz kilométert. Más szóval, a szaúdiak pontosan tisztában vannak az „első sor” értékével, és inkább ott telepednek le, mint a végtelen homoktenger közepén. De mi értelme a tenger közelségének – leszámítva a festői kilátást és a hűsítő szelet –, ha itt amúgy sem lehet fürdeni a tengerben, vagy akár csak napozni a parton?
Hihetetlen, de tény: egész Dzsiddában gyakorlatilag nincsenek a számunkra megszokott értelemben vett tengerparti üdülőhelyek. Partvonal persze van, vannak sétányok a tenger mentén, parkok és terek pázsittal és padokkal, néha pedig csak üres telkek, de a strandoláshoz szükséges infrastruktúra hiányzik. Se napozóágyak, se napernyők, se főttkukorica-árusok…
Aki pedig mégis fürdeni merészel, arra a legjobb esetben is ferde szemmel néznek, de sokkal valószínűbb, hogy feljelentik a rendőrségen, aminek a következményeit nehéz megjósolni. A tipikus tengerparti kikapcsolódás Dzsiddában bokáig érő vízben való sétálást jelent, de sokkal gyakrabban csak sima időtöltést a parton.
Bár azt mondani, hogy egyáltalán nincsenek üdülőhelyek, azért nem lenne helyes. Vannak, de kizárólag magánjellegűek, fix belépődíjjal, ráadásul három oldalról körbekerítve, hogy a nyaralók – akiknek többsége expat vagy vendégmunkás, azaz más országokból származó bérmunkás – fedetlen testrészeit ne láthassák a helyiek. Egy ismerősöm szerint, aki körülbelül 30 dollárt fizetett egy ilyen magánstrandon való pihenésért, a látvány nem sokban különbözik a hasonló egyiptomi vagy emírségekbeli helyektől. Más kérdés, hogy ott is, és amott is rengeteg nyilvános strand van, ahol a turisták szabadon napozhatnak és fürödhetnek, Szaúd-Arábiában viszont ez nem megengedett. Legalábbis egyelőre.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
