A Csendes-óceánban található Pitcairn-sziget területe körülbelül 4,6 négyzetkilométer, legmagasabb pontja pedig 347 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Ráadásul a sziget termékeny földdel, édesvízzel és paradicsomi éghajlattal büszkélkedhet.
Az angolok ezért úgy döntöttek, hogy itt telepednek le és alapítanak kolóniát. Azonban alig néhány hét elteltével máris jelentkeztek az első problémák.
Az egyik matróz, McCoy, rájött, hogyan lehet pálinkát főzni egy, a szigeten talált, édes gyökerű helyi növényből. McCoy, ez a részeges zsarnok, egy alkalommal ittas dühében súlyosan bántalmazta az egyik gyönyörű nőt, Tevaruát, mert az nem fogott elég halat. A nő sajnos a megaláztatás miatt levetette magát egy szikláról. McCoyt ez látszólag hidegen hagyta, és mintha mi sem történt volna, máris új asszonyt keresett magának a többiek közül.
Nem sokkal később elvette a tahiti férfiaktól a nekik jutott három nő egyikét. Erre azok bosszúból fellázadtak, nyílt összetűzésbe keveredtek az angolokkal, és megöltek közülük ötöt, köztük Fletcher Christiant is. Válaszul a megmaradt angolok végeztek a tahiti férfiakkal.
Végül már csak négy férfi maradt életben a szigeten: Adams, Young, Quintal és – a sors iróniája – maga McCoy, aki átvette a kolónia vezetését.
De nem sokkal később Quintal matróz megőrült, és veszélyessé vált a többiekre, ezért hamarosan meghalt. A vezérré lett McCoy pedig, kiábrándulva az életből, végül felakasztotta magát.
Rövidesen Young is meghalt, feltételezhetően asztma következtében.
Kezdeti habozása és fiatalos viselkedése ellenére Adams ellentmondásos alakká és a sziget tényleges vezetőjévé vált. Egyesek feltételezik, hogy Young halála nem volt természetes, és Adamsnak köze lehetett hozzá. Magára vállalva újonnan kapott felelősségét és elmélyedve a Biblia tanaiban, a sziget teokratikus vezetőjeként tekintett magára, mint egy új Ádámra a bűnös emberiség számára már-már elveszett Paradicsomban. Így kezdődtek azok az évtizedek, amelyeket az ideális keresztény közösség megteremtésének szentelt.
Adams vezetése alatt Pitcairn valódi keresztény közösséggé formálódott, ahol az ősz pátriárka a Szentírást olvasta a gyermekeknek, szigorú erkölcsi normákra nevelve őket. Mindeközben tíz nővel élt együtt, és minden évben több gyermeket is nemzett. A sziget mai lakóinak fele egyenes ágon Adamstől származtatja magát.
Amikor 1808-ban brit hajók érkeztek a Pitcairn-szigetre, egy látszólag idilli, vallásos közösséggel találták szemben magukat, amelyet egy tekintélyes és karizmatikus férfi vezetett. E látványtól lenyűgözve a britek a keresztény erény mintaképét látták Pitcairnben.
Frederick Beechey kapitány, a HMS Blossom parancsnoka, aki 1825 decemberében két hetet töltött Pitcairnen, a naplójában feljegyezte, hogy akkoriban 36 férfi (az időközben felnőtté érett angol gyermekek) és 13 nő élt a szigeten. A „Bounty” eredeti telepesei közül már csak 6 fő volt életben: 5 idősödő tahiti nő és maga John Adams, aki ekkor szintén 60 év körüli volt. A sziget összes többi lakója Adams és egykori társai gyermeke volt.
Beechey a látogatását a „Beszámoló egy csendes-óceáni utazásról” (Narrative of a Voyage to the Pacific, 1831) című művében örökítette meg. Az ő beszámolóját tartják a leghitelesebbnek Adamsról és Pitcairn egész történetéről. Ennek oka az, hogy minden információt maga Adams szolgáltatott a kapitánynak, aki a beszélgetés során igyekezett őszinte és igazmondó lenni. Adams tudatában volt annak is, hogy már nem fogják Angliába visszaküldeni bírósági tárgyalásra, így nem volt oka szándékosan elferdíteni a tényeket.
Napjainkban a Pitcairn-szigetek az utolsó brit tengerentúli terület a Csendes-óceánon. Bár gyakorlatilag önálló, hivatalosan továbbra is a Nemzetközösség része, és Nagy-Britannia felel a védelméért és az igazságszolgáltatási rendszeréért. A mindössze kb. 50 fős, főként idősekből álló lakossággal a sziget nagymértékben a turizmusra támaszkodik, mivel a fiatalok szinte kivétel nélkül Új-Zélandra vagy Ausztráliába vándoroltak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
