Bemegyek a munkahelyre, ahol a kollégák bemutatnak egy új munkatársnőt, Evelint, aki 28 éves, két gyereke van és már kétszer elvált.
Hazafelé menet összefutok egy barátommal. Szomorú, mert egy hete vált el, pedig négy évig éltek házasságban. Rákeresek egy online társkeresőre, és máris elém tárul a rengeteg elvált nő profilja, akik mind „a boldogságukat keresik”.
És mindez egyetlen nap alatt történt.
A helyzet az, hogy harminc év felett szinte minden egyedülálló nő volt már házas, sokuk nem is csak egyszer. A házasság elveszítette a régi tartósságát. Régen egy életre szólt, ma már sokszor csak hónapok telnek el egy házasságkötés és a válás között.
Maguk a nők magabiztosan azt tanácsolják egymásnak:
Ráadásul a válással járó előnyök is – mint például a közös vagyon fele, függetlenül attól, hogy a férfi mennyivel többet tett bele, vagy a gyerektartás – még inkább a szakítás felé terelik a dolgokat.
Szóval, ha a férfi párkapcsolatot szeretne, mindegy, milyet. Választhat:
Sok férfi elveti az első lehetőséget, mert az túl időigényes, ők pedig rögtön női közelségre vágynak. Én megértem ezt a döntést, de mielőtt elkezdesz randevúzni egy elvált nővel, érdemes megjegyezni három fontos dolgot, amiket a legtöbb férfi figyelmen kívül hagy, vagy egyszerűen nem ért meg.
Ha utána akarsz nézni, hogy „melyik házasság a tartósabb, az első vagy a második/harmadik?”, könnyen találsz tucatnyi cikket és videót, ahol pszichológusok meggyőzően állítják:
És mindenfélét felsorolnak, mint például az érettebb hozzáállást, a korábbi hibákból való tanulást, a kompromisszumkészséget és az új partnerre való nagyobb odafigyelést.
Nos, ez mind álszentség, hazugság és csak beetetés, amit maguk az elvált nők találtak ki, hogy nekik jobb legyen. Persze, van benne egy csipetnyi igazság, de van egy dolog, ami elsöpri ezt az egészet, mint egy hurrikán.
A nő, aki egyszer már rászánta magát a válásra, másodszor sokkal könnyebben fogja meghozni ezt a döntést.
Az első válás előtt a nők még sokat szoktak hezitálni. „Érdemes egyáltalán elválni? Helyes ez így? Mit fognak szólni az emberek? Hogyan találjak elfogadható indokot, ami nem rontja a hírnevem? Mi van, ha mégis minden jóra fordul? Egy gyerekkel ki fog engem elfogadni? A rendes pasik már rég elkeltek, találok én egyáltalán valakit?”
Aztán a nő elválik, és a szabad életben egy csodálatos felismerés vár rá: azok a kérdések, amelyeken hetekig, hónapokig rágódott, maguktól megoldódnak. A társadalom nem ítéli el, sőt inkább támogatja. A vagyonmegosztás és a gyerektartás is hoz némi „zsebpénzt”. És hirtelen ott a sok férfi figyelem is – elég regisztrálnia egy társkereső oldalon, és máris özönlenek a jelentkezők.
Ekkor jön rá, hogy a válás nem is olyan szörnyű dolog, és nem is a magánélet vége, hanem csak egy új fejezet, amit szükség esetén bármikor újra lehet kezdeni.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
