A császár, aki minden létező szabályt felrúgott.
A történelem során számos uralkodó volt, akik pszichopata személyiségek voltak, vagy akár súlyos mentális betegségekben szenvedtek.
Ezen történelmi alakok között a „tiszteletbeli” első helyet joggal foglalja el Marcus Aurelius Antoninus Heliogabalus, akinek tettei még a kicsapongó Caligulával is felveszik a versenyt.
Az ókortól napjainkig Heliogabalus nevét a kicsapongással, a Római Birodalom hanyatlásával és a keleti kultúra terjesztésével társították.
Heliogabalus 204-ben született Emesa városában (Szíria területén), és születésekor a Varius Avitus Bassianus nevet viselte. Szülei a római nemességhez tartoztak: anyja, Julia Soaemias, Septimius Severus császár unokahúga volt, apja, Sextus Varius Marcellus pedig a lovagrendből származott, és római szenátorként Britannia provincia prokurátorává, majd Róma prefektusává és a pretoriánusok prefektusává emelkedett.
Lehetséges, hogy Heliogabalus kapcsolata a Severus családdal még ennél is szorosabb volt: sokan úgy vélték, hogy a leendő császár anyja fiatalkorában szerelmi viszonyt folytatott Caracallával, ezért azt beszélték, hogy fia valójában a fiatalabb Severustól született, nem pedig a törvényes férjétől.
Julia Soaemias volt az, aki fiát a trónra emelte. Amikor az összeesküvők megragadták a hatalmat, azt kezdte terjeszteni, hogy Heliogabalus Caracalla fia, ezért joga van a hatalomhoz. A rómaiak hittek a nőnek, és hamarosan a tizenéves fiú lett a hatalmas birodalom ura, anyja pedig régensként uralkodott.
A császár már uralkodása kezdetén megmutatta igazi énjét: a szenátus jóváhagyása nélkül elfoglalta a legfelsőbb császári címet, és női ruhában vonult be Rómába, több száz lányból álló menet élén, akik egy hatalmas fekete követ – az Elagabalus isten szimbólumát – vonszoltak maguk után.
Az új császár megszállottja volt Elagabalus istennek, és életcéljának tekintette kultuszának felvirágoztatását. Hamarosan a római vallás fő istenségévé tette ezt a viszonylag kevéssé ismert istent.
Ez komoly eltérés volt a hagyományos római kultusztól! A császár templomot is építtetett a központi dombon, ahol napi istentiszteleteket tartott, amelyeken kötelezően részt kellett vennie az arisztokráciának, sőt a szíriai napisten és a karthágói főistennő házasságkötését is megrendezte.
A császár családja nemtetszéssel fogadta hóbortjait. Hamarosan a rokonok a fiatal császár házasságkötésén kezdtek gondolkodni. Az első feleség (Heliogabalus véleménye szerint) szörnyű hibával, egy anyajeggyel rendelkezett, ezért úgy döntöttek, hogy megszabadulnak tőle.
A császár második felesége egy Vesta-szűz lett, ami szentségtörés volt, mivel a Vesta-szüzek sérthetetlennek számítottak (a szexuális kapcsolatba lépő Vesta-szüzet élve kellett eltemetni).
Ezután újabb feleségek következtek, de hamarosan a császár megunta a hölgyeket, és a férfiakra váltott. Szeretőit bőkezűen megajándékozta címekkel és magas rangú pozíciókkal. A római szenátus igazi gyülekezetté változott.
A császár iránti ellenszenv egyre nőtt. Heliogabalus lakomái és orgiái még a tapasztalt római patríciusokat is megdöbbentették. A császár női ruhákba öltözött, meztelenre vetkőzött a vendégek előtt, vagy gyakran prostituáltnak öltözött.
Heliogabalus rendszeresen díszes női ruhában és sminkben jelent meg alattvalói előtt: púderozta az arcát, pirosította, festette a szemét és a szemöldökét. A császár mindennap cserélte (és eldobta) selyemruháit, naumachiákat (nagyszabású gladiátorviadalokat) rendezett borral teli csatornákban, és az engedetlen bizalmasait vadállatokkal etette meg.
A fiatal császár fantáziájának nem volt határa: egyszer meztelenül kocsikázott egy kocsin, amelyet meztelen prostituáltak húztak, akiket bottal hajtott.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
