Általában a halál után az izmok ellazulnak, majd bekövetkezik a hullamerevség folyamata, de ebben az esetben a szerzetes arca mintha a nyugalom és az öröm kifejezését vette volna fel. Ez még tovább erősítette a tukdam jelenség körüli misztikus aurát, amely már régóta fejtörést okoz a kutatóknak.
Lobsang Cering szerzetes esete ismételten zavarba hozta a tudósokat. 2020. május 5-i halála után a szerzetesek furcsa változásokra figyeltek fel: a test bomlatlan maradt, az ízületek megőrizték mozgékonyságukat, a haja és a körme pedig tovább nőtt.
Ez az állapot hetekig, sőt egy hónapig sem változott. Amikor a Ganden Jangce kolostorba megérkeztek a kutatók, encefalogramot készítettek és gyenge agyi impulzusokat észleltek. Tudományos szempontból ez lehetetlen – az agynak a szív megállása után nem sokkal le kellett volna állnia.
De a buddhista szerzetesek számára ebben nincsen semmi meglepő. Biztosak benne, hogy Lobsang Cering a tukdam állapotába került – egy mély meditációba, amely lelassítja a bomlási folyamatokat. Véleményük szerint az elhunyt tudata a test halála ellenére is tovább él.
Ez a jelenség továbbra is a modern tudomány egyik legrejtélyesebb témája, mivel eddig egyetlen kutatás sem tudott kimerítő magyarázatot adni arra, hogyan lehet az, hogy egy szervezetnek, aminek minden biológiai törvény szerint le kellene bomlania, ehelyett szinte változatlan marad.
A buddhista szerzetesek biztosak benne, hogy a halál nem mindig jelenti a létezés végét. Tanításaik szerint a tudat a biológiai folyamatok leállása után is megmaradhat, ha az ember egy különleges állapotba kerül, amelyet tukdamnak neveznek. Úgy vélik, hogy egyes lámák nemcsak hetekig vagy hónapokig, hanem akár évekig is képesek ebben az állapotban maradni.
A modern orvostudomány mindig is élesen elválasztotta egymástól az életet és a halált, de a tukdam jelensége megkérdőjelezi ezt a nézetet. Az orvosok megszokták, hogy amint az agy megszűnik jeleket küldeni, az embert halottnak tekintik. Azonban a buddhista kolostorokban feljegyzett történetek azt mutatják, hogy ez nem mindig van így.
Az egyik legismertebb eset 1927-ben történt az Ivolginsky Datsanban. Dashi Itigilov spirituális vezető, megérezve távozását, összegyűjtötte tanítványait és imádkozni kezdett. Lélegzete fokozatosan elcsendesedett, és néhány nap múlva nyilvánvalóvá vált, hogy elhagyta ezt a világot. A szerzetes teste azonban lótuszülésben maradt, a bomlás legkisebb jele nélkül.
Halála előtt Itigilov egy szokatlan rendelkezést hagyott hátra – 75 év múlva fel kell nyitni a sírját. Amikor 2002-ben a szerzetesek teljesítették a kérését, megdöbbentek: a láma teste úgy nézett ki, mintha csak nemrég halt volna meg. Bőre, haja és ízületei megőrizték mozgékonyságukat, bár testhőmérséklete jóval alacsonyabb volt az élő emberek normál hőmérsékleténél.
Az esetet vizsgáló orosz igazságügyi orvosszakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a test szövetei meglepően jól megőrződtek, szinte a bomlás jelei nélkül. A haj erős maradt, a bőrfelület pedig úgy nézett ki, mintha a szervezet mély álomban lett volna.
Ez a felfedezés heves vitákat váltott ki a tudósok között. Egyesek azt feltételezik, hogy a mély meditáció során a test egy különleges állapotba kerül, amelyben minden öregedési és bomlási folyamat lelassul. Mások úgy vélik, hogy a tudomány még egyszerűen nem találta meg a magyarázatot erre a jelenségre.
Így vagy úgy, a tukdam esetei továbbra is rejtélyek maradnak. Megkérdőjelezik a hagyományos elképzeléseket az életről és a halálról, és azt is bizonyítják, hogy az emberi szervezet többre képes, mint azt eddig gondoltuk.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
