Nem olyan volt az életük, mint amilyennek a Netflix sorozatok mutatják.
Valószínűleg sok kislány álmodozott a hercegnői életről és arról, hogy bálokon táncolhasson és egy nap rátaláljon a hercegére.
Az udvarhölgyek számára ez a lehetőség adott volt. De ezért az álomért súlyos árat fizettek. Ugyanis a királyné udvarhölgyeinek élete valójában nehéz, veszélyes és kiábrándító volt.
Ebben a cikkben megismerheted a királyi udvarhölgyek életét. Megtudhatod, hogyan segítettek ezek a lányok az uralkodónőnek és az egész udvari társaságnak. És ha végigolvasod a cikket, meg fogod érteni, hogy miért végezte sokuk az életét akasztófán, vagy miért maradtak „vénlányok”.
- Hogyan válhattak egyáltalán udvarhölgyekké ezek a lányok?
- Mivel fizettek ezért a „menő helyért”?
- Milyen különös kötelezettségeik voltak a palotában?
11. A királyné kísérése
Csak fiatal arisztokrata lányok válhattak a királyné udvarhölgyeivé. A tanács a legszebb és legokosabb lányokat választotta ki, akik hasznosak lehetnek a koronának. A fő feladatuk az volt, hogy kísérjék az úrnőt, és segítsenek neki a mindennapi teendőkben.
Ráadásul a lányokat különös beosztásokba osztották be, mint például „A köpenyek rendezője” vagy „Az első hálószobaleány”.
A bizalmas udvarhölgyek komolyabb feladatokat kaptak: például hivatalos eseményekre kísérték a királynőt, hogy „elriasszák” a vele beszélgetni vágyókat. Vagy titkos küldetéseket hajtottak végre.
10. Gyámság és nevelés
A lányokat 15-16 éves korukban „elrabolták” a családjukból. A királyné lett a hivatalos gyámjuk a szüleik helyett: ő felelt a további tanulásukért és nevelésükért. Sok időt fordítottak a társasági viselkedésre, hiszen a segítőből a „monarchia arcává” kellett válnia. És a királynő számára hasznos készségekre is szert kellett tenniük.
Lovaglás, idegen nyelvek, divatújítások. Az uralkodónőnek nem kell minden apró részlethez értenie, hiszen „oktatásra küldheti” a segítőjét, aki a megfelelő pillanatban „a fülébe súghat”.
9. Élet egy „aranykalitkában”
A lány többé nem hagyhatta el a palota határait – és ez nem vicc. Az udvarhölgy életfogytig szolgálta a királynőt, 24 órában mellette maradva. A felelősségteljes és nehéz munka folyamatos „ügyeletet” igényelt.
Például pletykákat kellett gyűjteniük a társadalomban, és eljuttatniuk azokat az uralkodóhoz. Válaszolniuk kellett mindenféle kérdésre, amit a királyné feltett nekik. Ezek a kérdések gyakran születési dátumokra, címekre és az emberek közötti viszonyokra vonatkoztak.
Ezért még a szabadságukat is a palotában töltötték az udvarhölgyek, hogy ne maradjanak le semmilyen fontos információról. Csak házasság révén szabadulhattak meg a „rabszolgaságtól”.
8. Fizetés nélküli munka
Az udvarhölgyek ingyen dolgoztak. Cserébe személyes szobát, ételt és olyan ruhákat kaptak, amelyeket a királyné már nem hordott. Akkori emberek számára felfoghatatlan volt, hogy miért akart valaki udvarhölgy lenni. Hiszen a munkájuk teljesen a királyné hangulatától függött, és még fizetést sem kaptak.
De az udvarhölgyek valami sokkal többet kaptak – tekintélyes társadalmi pozíciót. Ez segített a szüleiknek javítani a család helyzetén, maguknak a lányoknak pedig gazdag férjet találni. Igaz, addig a „régi szokás szerint” pénzt kellett kérniük a szüleiktől.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
