Mindennek két oldala van. Még az olyan dolgoknak is, amik látszólag egyértelműen jók.
A szélturbinák egyrészt segítenek abban, hogy szinte a semmiből, a levegőből nyerjünk energiát, másrészt viszont madarak és denevérek pusztulását okozzák, és szorongást keltenek a környék összes élőlényében. Melyik a humánusabb választás?
Nem mondhatjuk, hogy a szélturbinák maga a megtestesült gonosz, és hogy mindet be kellene tiltani. Hatalmas előnyük is van: a hő- és gázerőművekkel összehasonlítva a szélturbinák egyáltalán nem igényelnek üzemanyagot, egy grammnyit sem, ami azt jelenti, hogy semmilyen káros anyagot nem bocsátanak ki a légkörbe.
Tehát összességében a szélenergia hasznosítása sokkal környezetbarátabb, mint a régi áramtermelési módszerek. Kisebb léptékben nézve azonban minden egyes turbina valóságos húsdaráló az élővilág számára.
A szélturbinák két fő gyilkos tényezője az infrahang és a lapátok. Ráadásul az egyik a másikból következik: amikor a lapátok a szél hatására forognak, a végükön légörvények keletkeznek, és ezek az infrahang forrásai.
Emiatt madarak, denevérek és rovarok százezrei pusztulnak el. És hogy mennyi más élőlény szenved ettől, azt szinte lehetetlen megszámolni!
Az amerikai Hal- és Vadvédelmi Szolgálat adatai szerint egyedül Amerikában évente 234 ezer madár pusztul el azért, mert nekicsapódik a szélturbinák lapátjainak. Azért ütköznek neki a lapátoknak, mert a világot másképp érzékelik – a madarak nem mindig tudják megfelelően felmérni ezeket a hatalmas, lassan forgó szerkezeteket a levegőben.
Világszinten nézve ez nem tűnik olyan soknak. A macskák például ugyanennyi idő alatt több mint 2 milliárd (!) madarat pusztítanak el. Csakhogy a macskák a városokban és falvakban vadásznak, ahol a fajgazdagság amúgy sem túl nagy.
A szélturbinákat viszont nyílt terepre telepítik, ahol sokkal több faj képviselőivel találkozhatnak. A számítás egyszerű: ha a macskák elpusztítanak 100 galambot, a galambpopuláció ezt a veszteséget észre sem veszi. De ha egy veszélyeztetett faj 100 egyede pusztul el a turbinalapátok miatt, az már sokkal súlyosabb következményekkel jár.
A denevérek sem szenvednek kevésbé a szélturbináktól. Persze képesek a tájékozódásra hangvisszaverődés alapján (echolokáció), így részletesen „látnak” minden egyes turbinát, és ki tudnák kerülni a lapátokat, de ez mégsem menti meg őket.
A helyzet az, hogy a szélturbina mögött egy alacsonyabb légnyomású zóna alakul ki. Amikor ezek a kis állatok idekerülnek, apró termetük miatt azonnal belepusztulnak a tüdejükben keletkező vérzésbe (barotrauma).
Az összes többi, földön és föld alatt élő állatra óriási hatással van az infrahang. Ezeknek a frekvenciáknak a hatását még nem kutatták teljeskörűen, de minden eddigi adat arra utal, hogy az élőlények az infrahang hatására fejfájást, szorongást, fáradtságot és levertséget (apátiát) tapasztalnak.
Magától értetődik, hogy ilyen körülmények között elviselhetetlen élni – ezért az állatok tömegesen költöznek el messzire ezektől az „ördögi szerkezetektől”.
A táplálékláncok felborulnak, és a szélturbinák környéke olyan elhagyatott területté válik, ahol még a rovarok sem repkednek!
Így van ez: miközben próbáljuk megmenteni a bolygót, életek ezreit kell feláldoznunk. Te mit választanál?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
