A kandallók és kemencék hatékonyságának javítása érdekében szenes tálcákat és a falakon áthaladó meleg levegőcsöveket is alkalmaztak. A hidegebb régiókban pedig hosszabb ideig fűthető és takarékosabb tüzelőanyag-felhasználású kemencéket használtak.
Napjainkban az új technológiáknak és anyagoknak köszönhetően a fűtési rendszerek hatékonyabbá és környezetbarátabbá váltak. A kandallók és kemencék azonban továbbra is népszerűek belsőépítészeti elemként, még ma is a kényelem és a luxus szimbólumai maradtak.
A középkorban, ha egyetlen kandalló nem tudott elegendő meleget biztosítani a téli időszakban, a várak lakói különféle módszereket alkalmaztak a hőszigeteléshez és a hőmegtartáshoz.
A XV-XVI. században a várakban elkezdették alkalmazni a hipokausztumot, egy hatékony fűtési rendszert, a központi fűtés elődjét. Ez a rendszer úgy működött, hogy a földszinten elhelyezett nagy kemencében köveket vagy gránitdarabokat hevítettek fel. Ezután a kéményt elzárták, és a meleg levegő a felmelegített kövekből a felső emeleteken lévő helyiségekbe vezetett csatornákon keresztül áramlott. Ez a konvekciós fűtési rendszer füstmentes és viszonylag hatékony volt (a kandallóhoz képest).
A viktoriánus Anglia idején a még lakott várakban elkezdték alkalmazni a modern gőz- vagy vízteres központi fűtési rendszereket radiátorokkal, ami tovább növelte a várakban való élet komfortosságát, és hatékonyabbá tette a hideg elleni küzdelmet.
Az idő múlásával a fűtési technológiák az új anyagoknak és az új módszerek kidolgozásának köszönhetően hatékonyabbá és környezetbarátabbá váltak. Manapság már a történelmi várakban is egyre gyakrabban használnak modern fűtési rendszereket, amelyekkel csökkenthető az üzemanyag-fogyasztás és hatékonyan fűthetők a helyiségek.
A kandallók és kemencék azonban továbbra is fontos belsőépítészeti elemek maradnak, amelyek segítenek meghitt és kellemes légkört teremteni, nem mellékesen pedig emlékeztetnek az európai várak hagyományaira és történelmére.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
