Úgy tartják, hogy a híres bűnöző, Mishka Yaponchik a katakombákat titkos bázisként használhatta az üzleteihez. A labirintusokban szökött fegyencek és kalandorok is rejtőzködtek.
Az odesszai német megszállás évei alatt (1941–1944) a katakombák egy része a szovjet partizánok bázisává vált. A legismertebb az a csapat, amely Nerubajszkoje falu alatt rejtőzött. A partizánok legalább 13 hónapot töltöttek a katakombákban.
A város alatti labirintusokban a partizánok viszonylag kényelmes hálótermeket, pihenőszobákat, fegyver- és lőszerraktárakat rendeztek be. A hálótermek kialakításához a főfolyosóról leágazó mellékjáratokat használtak. Az ágyak helyett a falba vájt polcokra szénát tettek, hogy kényelmesen tudjanak aludni.
Mivel a partizánok a bevetéseken megsebesülhettek, a katakombákban kórházat is kialakítottak ágyakkal és műtővel. A meleg étel elkészítéséhez mészkőből építettek kemencéket, a füst elvezetésére pedig a felső szintekre vezető szellőzőnyílásokat használtak.
A labirintusok mennyezete olyan, mint egy szivacs, csak kemény. Az összes berendezés ellenére a labirintusokban mindig nedvesség volt, ezért a partizánok ruhája különös szagot árasztott. Ahhoz, hogy a németek által megszállt városba kijussanak, át kellett öltözniük.
Az élet a katakombákban sok kellemetlenséggel járt. A petróleum és a gyertyák hiánya miatt nem volt állandó világítás. A kőboltozatok elnyelik a hangot, ezért könnyű volt eltévedni a sötétben. Még kiabálni sem volt értelme, mert senki sem hallotta volna a segélykiáltást. Az őrségváltás 2 óránként történt. Ez azért volt szükséges, mert a teljes sötétség, a csend és a párolgás hallucinációkat okozhatott.
A háború után a katakombák egyes részeit a hadsereg és a titkosszolgálatok használták, az 1970-es években pedig megkezdődtek az első tudományos kutatások. A kutatók a mai napig találnak a járatokban különböző korokból származó tárgyakat – régi újságokat, petróleumlámpákat, sőt néha olyan emberi nyomokat, amelyek évtizedekig érintetlenek maradtak.
A Nerubayskoye falu közelében található földalatti labirintus bejárata nehéz fémkapukkal van lezárva.
A falu alatt található a bányajáratok egyik legnagyobb része. A katakombákban ezen az oldalon rejtőztek a partizánok a fasiszta megszállók elől.
Van egy múzeum a második világháborús évekre emlékezve, ahol a partizánok óriási szerepet játszottak az ellenséggel vívott harcban. A múzeum azonban csak egy kis földalatti részt foglal el.
Még a XXI. században is rejtély az odesszai katakombák világa. Hivatalosan 1700 km van feltérképezve, de senki sem tudja a labirintus pontos kiterjedését. A tudósok drónokat küldenek a feltáratlan alagutakba, de néhányuk egyszerűen eltűnik.
A kutatások során a katakombákban értékes történelmi leletekre bukkantak: a XIX. század végi újságokra, forradalom előtti bankjegyekre, petróleumlámpákra és más, a letűnt korokból származó használati tárgyakra. Ezek a leletek segítenek a tudósoknak rekonstruálni az odesszai élet képét a különböző időszakokban.
Az utóbbi években a katakombák feltérképezéséhez modern technológiákat kezdtek alkalmazni, beleértve a 3D-szkennelést és a georadarokat. Ezek a módszerek lehetővé teszik a kutatók számára, hogy biztonságosan, az omlásveszély kockázata nélkül vizsgálják az új járatokat.
Az odesszai katakombák továbbra is vonzzák a tudósokat, történészeket és barlangászokat, de tanulmányozásuk továbbra is komoly kihívást jelent. Lehetséges, hogy a jövőben új felfedezések még több titkot tárnak fel erről az egyedülálló földalatti világról.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
