Pont itt található Kína egyik fő „műhelye” – Tiencsin városa. Egyébként Peking sincs messze onnan.
A Pohaj-öbölnek két félsziget – a Liaodong és a Shandong – ad meglehetősen határozott körvonalakat.
Természetesen az öböl sok logisztikai láncot akadályoz a régión belül. Például ahhoz, hogy Liaodongból Shandongba juss, 1500 kilométert kell megtenned a Pohaj-öböl körül.
A kínaiak persze megtalálták a kiutat. Kompokat indítottak, amelyek (most vegyél egy nagy levegőt) a liaodongi Dalian és a shandongi Yantai között közlekednek.
A távolság ezzel 150 km-re csökkent, de a komp lassúsága miatt az átkelés így is sok időt vesz igénybe – körülbelül 8 órát.
Nos hát, hogy a két félszigetet szárazföldi úton köthessék össze, Kína úgy döntött, hogy egy vasúti alagutat fúr a tengerfenék alá.
Az autók nem „saját lábon” fognak közlekedni az alagútban. Vasúti kocsikra rakodják majd őket, és úgy szállítják át az alagúton. Ezt a döntést minden bizonnyal a szellőztetés nehézségei indokolták. Több ezer autó hatalmas mennyiségű kipufogógázt termelne, amelyet problémás lenne eltávolítani a 127 kilométeres alagútból (míg a mozdonyok elektromosak).
Ezenkívül a vasútvonal fontosabb, mint az autóút, egy autóút és egy vasútvonal építése pedig túlságosan drága lenne. Így hát úgy döntöttek, hogy csak az egyik változatnál maradnak.
A projekt szerzőinek tervei szerint ez az alagút évente kb. 4 milliárd dollár megtakarítást tesz majd lehetővé (a távolság csökkentése, a károsanyag-kibocsátás mérséklése, a hagyományos utak terhelésének csökkentése stb. révén).
Vagyis a befektetett 45 milliárdot Kína körülbelül 11-12 év alatt kapja vissza. Az építkezés befejezésének határideje valamikor 2030 utánra tehető. Elvégre igencsak nagyszabású építkezésről beszélünk. Még Kína számára is…
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
