A szerzetesek pedig tökéletesnek tartották az éjszakát a könyvmásolásra. A középkori kéziratok több mint 40%-a pont ebben az időszakban készült. A csend és a nyugalom kedvezett az ihletnek.
Az 1990-es években Thomas Wehr pszichiáter úgy döntött, megvizsgálja, mennyire természetes ez az ember számára. Mármint akkor, ha villanyfény nélküli környezetbe kerül.
Önkénteseket helyezett teljes sötétségbe napi 14 órára. És íme a meglepetés – néhány hét múlva az emberek elkezdtek felébredni az éjszaka közepén, követve őseink alvási mintáját!
Ráadásul ebben az ébrenléti időszakban aktívan termelődött a prolaktin – egy hormon, amely csökkenti a stresszt és segíti a szervezet regenerálódását. Ezt „női” hormonnak tartják, amely szülés után termelődik. Valójában azonban ez egy fontos hormon, amely erősen befolyásolja az anyagcserét. A kísérlet résztvevői arról számoltak be, hogy sokkal jobban és energikusabban érezték magukat.
Normalizálódott a melatonin hormon szintje is. Ez az úgynevezett alváshormon. Többek között aktívan befolyásolja a regenerációs folyamatokat is. Az alacsony melatoninszint pedig a szervezet gyorsabb öregedéséhez vezet.
Sőt, azt is kimutatták, hogy ez az alvásminta még a magas vérnyomás kockázatát is csökkenti.
Sok híres személyiség is híve volt a kétfázisú alvásnak. Winston Churchill például éjszaka csak öt órát aludt, de ezt egy kétórás nappali „sziesztával” pótolta. Azt állította, hogy ez segít neki megőrizni a józan eszét a második világháború stresszes helyzeteiben.
Leonardo da Vinci pedig egyenesen rövid szakaszokban aludt. Nikola Tesla sem szeretett időt pazarolni az alvásra. Kétfázisú rendszert alkalmazott, hogy kevesebb mint nyolc óra alvással is kipihenje magát.
Egyszerű a válasz – a villamosság és az iparosodás a „hibás”. A mesterséges világítás megjelenésével az éjszakai ébrenlétek eltűntek, a világ pedig átállt a megszakítás nélküli alvás rendjére. Ma az éjszakai pihenést akkor tekintjük normálisnak, ha nem szakad meg.
Volt egy időszak az életemben, amikor egy ideig magam is a kétfázisú alvást gyakoroltam. Nem azért, mert kísérletezni akartam – egyszerűen a munkahelyi és a másodállásom melletti időbeosztásomhoz így jött ki jobban a lépés. Az én esetemben azonban ez zsákutcának bizonyult – krónikusan kialvatlan voltam, még akkor is, ha összességében sikerült hét órát aludnom.
Érdemes-e neked is kipróbálnod ezt a módszert? Erre nincs egyértelmű válasz – a kétfázisú alvás nem való mindenkinek. De ha az időbeosztásod engedi, tegyél egy próbát. Ki tudja, talán pont egy éjszakai ébredés során pattan ki a fejedből egy zseniális ötlet, ahogy Leonardónál.
Végül is, a dupla alvás dupla öröm, nem igaz?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
