Az örök vadászmezőkre pedig általában csak azok az elítéltek „repülnek el”, akiknek már szabadlábon is, különböző okokból, komoly egészségügyi gondjaik voltak.
De miért élnek ilyen sokáig az életfogytosok, irigylésre cseppet sem méltó helyzetük minden látszólagos hátránya ellenére? Igazából az életfogytiglanra ítéltek raboknak számos okuk van a hosszú életre.
Például, akárhogy is nézed, érezteti hatását a kényszerűen helyes életmód. Alkohol és egyéb káros szenvedélyek nélkül élnek. Cserébe viszont megfelelő, egészséges étrenddel. És rendszeres napirenddel, ami az emberi szervezet egészsége szempontjából rendkívül hasznos.
Az életfogytiglanra ítélt rabok védve van e mulandó világ számos viszontagságától. Nem fenyegeti az a veszély, hogy elcsapja egy autó, vagy hogy óvatlanságból kizuhan az ablakon. Ő maga sem lesz bűncselekmény áldozata, és nem valószínű, hogy egy eltévedt tégla a fejére esik. A munka is mérsékelten van korlátozva – ha az életfogytosok dolgoznak is, egészen biztosan nem uránércet bányásznak valamelyik kőfejtőben.
Az életfogytiglanra ítélt rab védve van a felesleges stressztől is – egyszerűen nincs kivel veszekednie a cellájában. Főleg, ha magánzárkában van. Nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt, sem azon, hogy legyen fedél a feje fölött. A rendszeres séta és fürdés szintén biztosított.
Igen, maguk az életfogytosok is azt mondják: az elején nagyon nehéz. Mindenféle rossz gondolat motoszkál ilyenkor az ember fejében – hogy fogja magát, és egy pillanat alatt véget vet az egésznek. Azonban 4-5 év elteltével az elítéltek már „beletanulnak”. Mert, ahogy mondani szokás, az ember mindenhez hozzászokik. Még a kőbörtön ablakából látható parányi égbolthoz is. Ráadásul nem minden ennyire reménytelen – 25 év után van esély kegyelmet kérvényezni. És amíg van remény, addig az ember él.
Azt se felejtsük el, hogy az életfogytiglanra ítélt rab rendszeres felügyelet alatt áll. Többek között orvosi felügyelet alatt is. És ha egészségügyi problémái adódnak, akár hirtelen fellépőek is, gyorsan megkap minden szükséges orvosi ellátást. Mindezt pedig, hangsúlyozom, teljesen ingyen, beleértve még a meglehetősen bonyolult és költséges műtéteket is.
A legtöbb fejlődő országban az állam minden egyes életfogytiglanra ítélt rabra egy kisebb fizetésnek megfelelő összeget költ havonta, és mindezt az adófizetők pénzéből. Sok olyan becsületes embernek, aki egész életében az ország javáért dolgozott, könnyen lehet, hogy ennél kevesebb a nyugdíja.
Így jön tehát ki, hogy az életfogytiglanra ítéltek oly gyakran érnek meg igen szép kort a fogságban. Vagy talán pont így van ez jól, hogy minél többet gyötrődjön még ezen a világon, miközben Isten igazságos és szigorú ítéletére vár? Ezt mindenki döntse el maga.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
