Képzeld el: lefeküdtél aludni rögtön napnyugta után, felébredtél éjjel kettőkor, egy órácskát imádkoztál, kicsit beszélgettél a szomszédokkal, aláírtál pár fontos dokumentumot. Aztán újra álomra hajtottad a fejed hajnalig.
Furcsának tűnik? A középkori emberek számára ez teljesen megszokott volt! Felejtsd el a megszokott „8 óra alvást” – régen az alvás sokkal érdekesebb és változatosabb volt, mint gondoljuk.
Nézzük meg, miért aludtak így régen az emberek. És hogy mit gondol erről a modern orvostudomány.
Villany és internet nélkül a hosszú téli éjszakák végtelennek tűntek. Amint a nap lenyugodott, az élet elcsendesedett. Mit tehettek a parasztok, szerzetesek, sőt még a királyok is? Hát persze – aludni mentek.
Azonban az emberek próba-szerencse alapon kialakítottak maguknak egy szokatlan napirendet. Felébredtek négy óra alvás után, és körülbelül három órán át ébren maradtak.
Ezt az éjszakai „szabadidőt” bármire használhatták – imádkozástól és elmélkedéstől kezdve a szomszédok meglátogatásán át egészen a gyerekek nemzéséig. Az orosz arisztokraták – igaz, ez már a középkor után volt, Nagy Péter cár idejétől kezdve – például szerettek ilyenkor egy kicsit a hivatalos iratokkal bíbelődni.
Nemcsak a közemberek szerettek kétszer aludni éjszakánként. A cárok és hercegek sem vonták meg maguktól ezt az örömöt. Például I. Péter nagyon korán, hajnali 4–5 órakor kelt, ebéd után pedig beiktatott egy kétórás pihenőt. Kortársai megjegyezték, hogy éjszakai gondolatai és reformötletei pont ebben az alvások közötti időszakban születtek meg benne.
Ez az ébrenléti időszak mindig nagyon csendes volt. Mivel korántsem ébredt fel mindenki. Ráadásul ilyenkor nyugodt tevékenységeket végeztek – például olvastak vagy iratokkal foglalkoztak. Ezért nem volt felesleges zajongás. Azok számára, akik szeretnek csendben elmélkedni, ez volt a tökéletes időszak.
A középkorban az éjszaka nemcsak az imák és a filozófiai elmélkedések ideje volt.
A történészek érdekes tényekre bukkantak: Nagy-Britanniában ebben az időszakban az egekbe szökött a bűncselekmények száma. Az angolok kihasználták ezeket az éjszakai órákat a bűncselekmények elkövetésére – elvégre, ha mindenki alszik, ez a legjobb idő az „üzletre”.
Az a helyzet azonban, hogy sokan ébren voltak, mivel a kétfázisú alvás módszere igen elterjedt volt. Ezért a bűnözők is gyakran pórul jártak – nagyon gyakran elkapták őket ebben az időszakban.
A városi tanácsok sem szunyókáltak: Toulouse-ban például szívesebben üléseztek éjszaka, hogy a legfontosabb döntéseket friss fejjel hozhassák meg.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
