Szappankészítés
A középkorban a szappant mindenből elkészítették, ami a kezük ügyébe akadt: fahamuból, amelyet faggyúval vagy olajjal kevertek, néha még mészből is. Ezekből kis lepényeket formáztak, amelyekhez később szárított gyógynövényeket és természetes illatosítókat adtak. Az egyszerű nép lúgos szappant készített, amely annyira durva volt, hogy akár le is marhatta a bőrt, ha túl erősen dörzsölték vele.
Szájhigiénia
A középkorban fogkefe helyett kihegyezett végű fapálcikát vagy zúzott mészkővel megszórt textildarabot használtak, amit szét kellett rágni. Azonban a rendszeres fogmosás nem volt szokás – sokáig magát ezt a tevékenységet illetlennek tartották. Emiatt az emberek fogai szinte azonnal elrothadtak. De mindenki vakító mosolyra vágyott, ezért a gazdag európaiak felvásárolták a szegények egészséges fogait, és valahogyan rögzítették azokat maguknak. A fogápolás szükségességéről először csak a 17. században beszéltek, amikor megjelent egy könyv, amely a fogszuvasodást „fogférgekként” írta le. A fogkefék tömeggyártása csak 1780 körül kezdődött meg.
Fogamzásgátlás
Kolumbusz 1492-es amerikai expedíciója váratlan „ajándékot” hozott Európába: a szifiliszt. Néhány év múlva a betegség már minden európai országban elterjedt. Sok kísérletet tettek a védekezés feltalálására, de az óvszer megjelenésére még legalább néhány évszázadot várni kellett – az első ilyen eszköz gyártásának hivatalos dátuma a 17. századra tehető.
Az ásatások során talált legrégebbi darabok vékony állatbőrből vagy belekből készültek. Így például a Dudley-kastély emésztőgödrében talált leletből kiderült, hogy a 17. század közepén a királyi testőrség katonái viseltek ilyeneket – minden bizonnyal a nemi betegségek megelőzése érdekében.
A nem kívánt terhesség elleni védekezésül a nők „fogamzásgátló dugaszokhoz” folyamodtak – szivacsokhoz, amelyeket a méh bejáratához helyeztek. Az ókorban, majd később a középkorban a gyógyítók „szenvedélyölőket” terjesztettek – ezeket már Arisztotelész is leírta. A vég nélküli szülésektől megfáradt nők ezeket férjeik ételébe keverték, remélve, hogy csillapítják azok lelkesedését. Felhasználtak beléndeket, póréhagymát, kerti liliomot, koriander- és salátamagot, rutát és kámfort.
Terhességmegszakítás
Titkos abortuszok mindig is léteztek, és nemritkán maguk a terhes nők végezték el azokat. Ehhez bármilyen hegyes tárgyat használhattak: kötőtűt vagy orsót. Egy másik népszerű módszer a mérgek használata volt. Például jód, glicerin vagy higany (Kínában ezt még közvetlenül a méhbe is juttatták). Természetesen ezeknek a beavatkozásoknak az eredménye siralmas volt mind a magzatra, mind a nőre nézve.
A menstruáció sajátosságai
Már az ókori Egyiptom idejétől kezdve a nők fapálcikákból készült tamponokat használtak, amelyeket papiruszba csavartak. A római nők, akik hozzáfértek a gyapothoz, vattakorongokat használtak erre a célra. A középkori Európában a nők a szoknyájuk övéhez tűzött szövetpólyákkal próbálták felfogni a menstruációs váladékot.
A betéteket naponta akár tízszer is ki kellett mosniuk és cserélniük. A helyzet az első világháborúig nem változott, amíg az ápolónők fel nem fedezték a nedvszívó sebészeti törlőkendők használatát. Ez a felfedezés lett az első lépés a modern higiéniai eszközök feltalálása felé.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
