A filmekben és az irodalomban a középkort általában romantizálják, de a valóságban ez egy kifejezetten büdös korszak volt.
A modern vívmányok megjelenése előtt a nőknek a lehető legfurcsább testápolási praktikákhoz kellett folyamodniuk.
Éjjeliedények
A csatornázás hiánya miatt az illemhelyet a legegyszerűbb edény, az éjjeliedény helyettesítette. Annak tartalmát pedig egyszerűen kiöntötték az ablakon. Ezt a műveletet mindig kiáltás kísérte – Angliában és Skóciában ez a „gardy-loo” volt, ami annyit tesz: „Vigyázz!” Azt gondolnád, lehetetlen volt az utcákon közlekedni, de általában felfogadtak embereket a tisztításukra. Néhány gazdag házban léteztek illemhelyiségek, de ezek erősen különböztek a maiaktól.
Az európai hölgyek és urak közvetlenül a padlóra végezték a dolgukat, a cselédség pedig azonnal feltakarított utánuk. Mondanom sem kell, hogy ezután szörnyű szag terjengett. Ilyen „aroma” nélkül csak a legfelsőbb nemesség élhetett – azt beszélik, amikor már levegőt sem lehetett venni a kastélyában, Lajos király egész kíséretével egy másik rezidenciába költözött, távollétében pedig az épületet alaposan kiszellőztették és rendbe tették.
Vécépapír helyett
A vécépapír első megfelelőit már a 6. században feltalálták: a kínaiak rizspapírból készítettek kis négyzeteket a személyes higiéniához. De Európába ez a fejlődés lassan ért el – a kínaiak találmányát undorítónak tartották. A gazdag európaiak abban az időben mindig különös eszközöket használtak, amelyeket gomfusnak vagy gomf-pálcának neveztek – lényegében egy fapálcikára kötött szivacsot. Ezeket még az ókori Rómában találták fel. A szegény emberek viszont nem sokat gondolkodtak, és mindent felhasználtak, ami a kezük ügyébe került.
Mosakodás
Mondanom sem kell, hogy Európában nem mosakodtak túl gyakran. A fürdők akkoriban egyáltalán nem voltak népszerűek. De a saját bűzét senki sem tudta sokáig elviselni. Annál is inkább, mivel a fürdés hagyománya már az ókori Rómában is létezett. A szerzetesi kultuszok pedig a vízzel való mosakodást a spirituális gyakorlat részének tekintették.
A gazdag európaiak néha (nem túl gyakran, mivel ezt nem tartották egészségesnek) vettek fürdőt. Legtöbbször az egész család egyazon vízben mosakodott – képzeld csak el, milyen nehéz dolga lehetett az utolsónak.
Az egyszerű emberek pedig kizárólag folyókban, tavakban vagy meleg vizű forrásokban fürödhettek. Emiatt szinte mindig hideg vízben mosakodtak. Télen pedig erre egyszerűen nem volt lehetőségük, mivel a fagyban vizes fejjel tartózkodás kihűléshez, tüdőgyulladáshoz és korai halálhoz vezethetett.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
