Az ilyen frigyek megkötésekor a menyasszony és a vőlegény érzései helyett a politikai vagy területi érdekeket vettek figyelembe. A nászéjszaka sem volt valami intim dolog, hanem inkább állami ügy – ceremóniákkal és szertartásokkal járt, amelyeket ma már máshogy nem is lehetne nevezni, mint őrültségnek.
Ma mesélni fogok nektek a középkori királyi esküvők és az első nászéjszaka sajátosságairól.
A fontos eseményre a hercegnőket udvarhölgyek és más udvari dámák készítették fel, de nem sokkal az esküvő előtt az anya vagy az idősebb nővér avatta be a leendő királynőt a házastársi élet részleteibe: például Mária Terézia császárné a Habsburg-dinasztiából maga adta az útmutatásokat a lányainak, hogy mit hogyan kell csinálni.
Asztrológusok és jövendőmondók segítségével próbálták meg kiszámítani a házasságkötés legjobb időpontját, különösen akkor, ha sürgősen örökösre volt szükség. Ausztria főhercege, Zsigmond ebben a kényes kérdésben az udvari csillagjósra hagyatkozott – és törvényes gyermekek nélkül maradt: a szerencsétlen segítő nem tudta meghatározni a fogamzásra alkalmas napot.
Néha az esküvőre különleges ételeket készítettek, amelyek célja a gyermekek mielőbbi születésének elősegítése volt – például amikor Yorki Erzsébet feleségül ment VII. Henrik angol királyhoz, erre a célra egy egész menüt dolgoztak ki nekik. Nem tudni, hogy a kulináris finomságok váltak-e be, de a párnak hamarosan tényleg megszülettek az örökösei.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
