A milánói Pinacoteca di Brera múzeumban őrzött „A halott Krisztus siratása” című festmény nemcsak az itáliai festő, Andrea Mantegna leghíresebb alkotása, de a világ egyik legkülönlegesebb festménye is egyben.
A „Krisztus siratása” című festmény témája meglehetősen hagyományos az európai vallásos festészetben. Krisztus teste egy márványlapon nyugszik (az úgynevezett Kenetkőn). Bal oldalon Szűz Mária és János apostol profilja látható. A bal felső sarokban egy másik arc részlete is kivehető. Valószínűleg Mária Magdaléna az – erre utal Krisztus feje mellett álló mirhaedény is.
A festmény mentes a pátosztól és a túlzó érzelmektől. A gyászolók sötét és komor arcai „levágódnak” a vászon szélén: csak az összeszorított ujjakat és a bánattól összeszorított szájakat látjuk.
A festmény hírnevét a szokatlan kompozíciós-térbeli megoldás hozta meg. A kövön fekvő Krisztus testét erős rövidülésben ábrázolja a festő: nem párhuzamosan, hanem merőlegesen a képsíkra. Egy ilyen megoldás merészsége és bonyolultsága váratlan volt a kvatrocento (korai reneszánsz) művészetében.
Ez a megoldás lehetővé teszi a néző számára, hogy egyszerre lássa a halott Krisztus arcát és a lábán lévő sebeket. Ugyanakkor meg kell jegyezni egy dolgot: a rövidülésből adódó torzulásokat az inverz perspektíva segítségével semlegesítette a festő, a fej mérete nem csökken a lábfejhez képest (a lábfejeket szándékosan kicsinyítette, a fejet pedig megnagyobbította).
A Jézus arcán lévő kifejezés…
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
