Amíg a belső réteg vékony, a rendszer hajlani fog. De amikor a belső réteg vastagsága egyre nő, egy ponton eljön a határ, ahol a hajtás létrehozásához erősen meg kell nyújtani a külső réteget. Ha az anyag engedékeny, ez nem okoz problémát, egyszerűen deformálódik. Körülbelül így viselkedne egy alumíniumlap. De a papír egy másfajta anyag, szinte egyáltalán nem nyújtható.
Ilyenkor mechanikai szempontból a papírt már nem lehet többször összehajtani. Ez fizikailag tényleg lehetetlen. Ugyanis a papírt nem hajtogatni kellene, hanem elszakítani. És lényegében egy 12,8 mm vastag rétegelt falemezt kellene elszakítani. El tudsz szakítani egy ilyen darabot a kezeddel? Valószínűleg nem.
Érdemes megjegyezni, hogy a papír mérete is számít. Ez befolyásolja a legkisebb hajlítási sugarat. Minél nagyobb a papír, annál kevésbé kell megnyújtani a külső réteget. Ezért a hétszeri hajtás kizárólag egy irodai méretű papír esetében a határ.
Egy nagyobb méretű papírlapot hétnél többször is össze lehet hajtani. A MythBusters (Állítólag…) egyszer egy futballpálya méretű papírlapot 11-szer hajtott össze.
Nos, és hogyan viselkedne hasonló helyzetben például valamilyen polimer anyag? Egy túlélőtakarót (thermomylar-ból készült takarót) legalább 12-szer is össze lehet hajtani kézzel. Ezeknek a takaróknak a vastagsága mindössze 15 mikron. Ennek az anyagnak a képlékenysége magas, és a törési határ, ami a külső réteg elszakítását követelné meg, sokkal később következik be.
Milyen egyszerű folyamat, mégis mennyi érdekes fizika rejtőzik benne!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
