Elgondolkodtál már azon, hogy miért építettek egyes panelházakat lábakra a Szovjetunióban? Nem furcsa ez? Milyen funkcionális oka lehet ennek a jelenségnek?
A szovjet építészek nem féltek attól, hogy a lábakon álló házikóik „elszaladnak”?
Na jó, ez csak vicc volt. Valójában objektív okai voltak annak, hogy egyes épületeknek lábakra volt szükségük. Beszéljük meg ezeket!
Először is, a divat. Bármilyen furcsán is hangzik a „lábakon álló” épületek építése a konstruktivizmus virágkorához kapcsolódott a szovjet építészetben.
Az ilyen épületek sokkal változatosabbá tették a városképet, és magukra vonták a figyelmet.
Másodszor, a szabad szellőzés. A szokatlan konstrukciónak köszönhetően a ház alsó része szabadon szellőzött. Ez jótékony hatással volt a ház állapotára, megakadályozva annak idő előtti elhasználódását.
Harmadszor, az időmegtakarítás. Az épületek „felemelésével” a tartóoszlopok segítségével időt takaríthattak meg a lakók: hiszen nem kellett megkerülniük az épületet, nyugodtan át lehetett menni alatta.
Ezenkívül így oldották meg a földszinti lakások problémáját, amelyeket hagyományosan kevésbé vonzó lehetőségnek tartottak a vásárlók. Nem mellesleg pedig így a ház alá járműveket lehetett helyezni anélkül, hogy parkolót kellett volna kialakítani a ház melletti zöld övezetben.
Ezeket a szokatlan „lábakon álló házakat” minden túlzás nélkül nevezhetjük a szovjet konstruktivizmus egyik szimbólumának.
Nem valószínű, hogy valaha is találkozol majd hasonló építményekkel a volt Szovjetunió területén kívül.
Oszd meg kommentben, hogy láttál-e már ilyen lábakon álló házakat, és meséld el, hogy mi a véleményed, szerinted jó vagy rossz ötlet? Milyen lehet vajon egy ilyen házban élni?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
