Ráadásul a delfinek fizikailag erősebbek, mint amilyennek látszanak. A testük erőteljes és rugalmas, a farkuk pedig egy igazi fegyver, mint egy lovag buzogánya. Egyetlen hirtelen farokcsapás komoly sérüléseket okozhat a cápának.
A delfinek nem csupán tengeri atléták, hanem kiváló felderítők is.
A felderítés fő eszköze az echolokáció. Ennek segítségével a delfin könnyen észreveszi a cápát már jó előre.
A cápa viszont csak vizuálisan tudja megállapítani, hogy a közelben delfinek vannak. Vagy a víz mozgásából érzi a közeledésüket. A delfin viszont ekkor már rég letapogatta a terepet és készen áll a támadásra.
Emellett a delfinek gyorsan megosztják egymással az információkat. És ha veszélyt éreznek – azonnal figyelmeztetik egymást és csapatba verődnek.
Képzelj el egy cápát, amelyik úgy döntött, hogy levadász egy magányos kis delfint, üldözőbe vette, de fél perc múlva már egy tucat dühös delfin köröz körülötte. Esély a sikerre – nulla.
A cápák a könnyű zsákmányt kedvelik. Nagyon ritkán támadnak meg olyan áldozatot, ha fennáll a veszélye, hogy ellenállásba ütköznek.
A cápák tisztában vannak vele, hogy a felesleges sérülések az óceánban éhhalálhoz vezetnek. Minden seb csökkenti a jövőbeni vadászati esélyeiket.
Egyébként ez az egyik fő oka annak, hogy a cápák nem támadnak olyan gyakran emberekre. Számukra az emberek érthetetlen zsákmányt jelentenek. Még a fogukat is beletörhetik.
A delfin is potenciális veszélyt jelent. Ezért a legtöbb cápa, ha meglát egy delfincsoportot, inkább elúszik. Minek kockáztatni, ha lehet egyszerűbb zsákmányt is keresni?
Persze néha vannak kivételek. A fiatal vagy tapasztalatlan cápák megpróbálhatnak megtámadni egy delfint, különösen, ha az elszakadt a csapatától. De amint a többi delfin észreveszi a támadást – a vadászat gyorsan rémálommá válik a cápa számára.
A cápák és a delfinek néha együtt dolgozhatnak.
Például nagyon hatékonyan támadnak nagy halrajokra. A delfinek sűrű gömbbe terelik a zsákmányt, a cápák pedig csatlakoznak a vadászathoz, alulról támadva. Így egyfajta hallgatólagos megállapodás jön létre: mindenki megkapja a maga részét a halrajból, és senki sem bánt senkit.
A cápák emellett akár távolról követhetik is a delfineket, mert azok kiváló vadászok. Gyorsabban megtalálják a halrajokat, a cápák pedig egyszerűen kihasználják ezt a helyzetet.
Persze ettől még nem lesznek barátok. Ez az együttműködés bármelyik pillanatban megszakadhat, ha a delfinek veszélyt éreznek.
Ha a fizikai paraméterek alapján ítéljük meg – a cápák erősebbek. Nagyobbak, hatalmasabbak és szó szerint fogakkal vannak felfegyverkezve. Egy az egy ellen a cápa egyértelműen erősebb.
De ha a taktikát, az intelligenciát és a csapatmunkát nézzük – a delfinek kerekednek felül. Figyelembe véve, hogy a vadonban általában csoportokban úsznak.
Szóval ebben a tengeri csatában nincs győztes. Mindenki a maga szerepét játssza az óceáni ökoszisztémában.
De ha hirtelen úgy döntesz, hogy fogadást kötsz egy delfin és egy cápa harcára… fogadj a delfinre. Minden esélye megvan a győzelemre.
A kardszárnyú delfinektől egyébként még a cápák is igyekeznek távol maradni. De már más okból. A kardszárnyú delfinek elég erősek és ők tényleg vadásznak cápákra, zsákmánynak tekintik őket. Különösen kedvelik a cápamájat. Összességében tehát kijelenthetjük, hogy nem a cápák, hanem a kardszárnyú delfinek az óceán legerősebb ragadozói.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
