Ezek „lábközépcsont-védővel ellátott cipők”, amelyek magnéziumötvözetből készülnek, vagy ahogy az Egyesült Államokban nevezik őket, „metatarsal guard boots” – talán az acélbetétes bakancshoz lehetne hasonlítani őket leginkább. A feladatuk, ahogy már sokan valószínűleg kitalálták, fontos szerepet játszik a dolgozók lábának védelmében.
Egy rúd standard súlya, ahogy már fentebb említettük, körülbelül 11-13 kg, így akár kis magasságból való leesés is súlyos sérülést okozhat a lábban.
Az 1950-es években sok munkásnak kellett megküzdenie a lábára eső aranyrudakkal, ami gyakran súlyos sérülésekhez, törésekhez és akár rokkantsághoz is vezetett.
A rossz vérkeringés és a járás közbeni nagy terhelés miatt a lábfej csonttörései rendkívül rosszul gyógyulnak, gyakran krónikus problémákat okozva.
Éppen ezért az ilyen kockázatok elleni védelem érdekében minden aranytartalékban dolgozó számára bevezették a védőcipő viselésének kötelezettségét az aranyrudakkal teli helyiségben. Ha a dolgozó nem akarja egész nap viselni a cipőt, akkor csak az aranytartalékba való belépéskor veszi fel.
A helyzet az, hogy ezeknek a cipőknek a talpa gumiból van, direkt azért, hogy ne hagyjanak nyomot a rudakon, és ne karcolják meg őket akkor sem, amikor kézzel kell rakodni a rudakat. De még egy esetleges karcolás a rúdon is jobban megéri, mint hogy az állam több száz millió dollárt fizessen a sérült (vagy esetleg rokkanttá vált) alkalmazottaknak, akik állami szolgálatban dolgoztak egy aranytartalékban.
Összefoglalva röviden: az ilyen cipők csak azért léteznek, hogy megvédjék a dolgozókat a lábsérülésektől a nehéz aranyrudakkal való munka során.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
