Manapság szinte minden nagy utasszállító hajó fel van szerelve ezzel a furcsa szerkezettel. Nem, nem javítják a hajózási képességeket. És nem, nem a szépség kedvéért vannak ott.
A fedélzeten gomolygó füst komoly problémát jelent a hajózásban.
Ha a szél kedvező, a kéményből származó füst szó szerint sűrű füstfelhőbe boríthatja a hajót. És míg a teher- vagy hadihajókon ezt valahogy elviselik, az utasszállító hajók számára ez teljesen elfogadhatatlan.
Különböző módszerekkel próbálták leküzdeni ezt a jelenséget. Például megpróbálták úgy tervezni a kéményeket, hogy alakjukban egy utasszállító repülőgép turbinájának fúvókájára hasonlítsanak. Egy ilyen kéményből a gázok nagy sebességgel áramlanak felfelé, magasan a levegőbe emelkedve és keveredve azzal.
Az ilyen kémények azonban felemésztették a hajómotor teljesítményének egy részét.
A kéményen lévő szárnyak hatékonyabb megoldásnak bizonyultak. Lényegében ezek füstterelők, amelyek átirányítják a légáramlást, hogy a füstöt felfelé és oldalra tereljék a fedélzetről.
Az első hajó, amelyet ilyen eszközzel szereltek fel, a Franciaország által 1960-ban vízre bocsátott gigantikus transzatlanti óceánjáró volt. Építése idején a leghosszabb, az egyik legnagyobb és műszakilag a legfejlettebb utasszállító hajó volt a világon.
Ki találta fel ezeket a szárnyakat?
A modern óceánjárókon a terelők némileg eltérő alakúak, mint az első francia hajón. A dizájnjukat Joseph Farcus, a Carnival Cruise Line fő hajótervezője dolgozta ki. Ez a megoldás hosszú évekig az általa tervezett hajók védjegyévé vált.
Később más hajóépítők is átvették ezt a hasznos megoldást. A köznyelvben ma már csak „bálnafaroknak” nevezik őket.
Tudtad ezt?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
