A kapcsolatok sokféle okból kezdődhetnek, és néha az egész csak illúziónak bizonyul.
A lány a hormonok hatására vágyálmokat kerget, naivan azt hiszi, hogy valami komoly köti össze a férfival, de eljön a pillanat, amikor be kell ismernie a vereséget. Minden hiábavaló volt, és nem vezetett sehová.
Ezért fontos tudnod, hogyan viselkedik a férfi, ha nem szeret igazán, csak kényelmesen elvan, vagy csak a könnyed kapcsolattartás felel meg neki, felelősségvállalás és jövőbeli tervek nélkül. Ehhez kicsit el kell merülnünk a pszichológiában.
Nem minden testmozgás szerelem.
Gyakran az egész a fogalmak banális összekeverésén múlik. A nők annyira romantikus és érzelmes teremtmények, hogy még „szeretkezni” is képesek. Egyrészt próbálják valahogy finomabban elnevezni ezt a meglehetősen állatias folyamatot, de végül saját magukat zavarják össze. És egyszerűen nem értik meg, hogy a kémiai folyamatok és a fizikai vonzalom az egyáltalán nem szerelem.
Az ember az evolúció több lépcsőfokán is túljutott, és teljesen átformálta nemcsak a viselkedését, hanem a másik nemmel való kapcsolattartás formáit is. Egy dolog azonban változatlan maradt: a szerelemhez el kell jutni, mert a természet eredetileg nem tervezte bele a dolgokba.
Bolygónknak csupán a fajfenntartásra van szüksége a faj megőrzése érdekében. Hihetsz Istenben vagy egy Felsőbb Erőben, de bárki is teremtett minket, a cél az egyszerű szaporodás és a túlélés volt. Megszülettél, kicsit bolyongtál a vadonban, talán építettél valami kunyhót, esetleg feltaláltad a kereket, aztán a bokrok mögött huncutkodtál egyet, és ezzel elláttad a bolygót új emberekkel, akik szintén mennek majd valahová és feltalálnak valamit.
Izgalmas látvány ez a Teremtőnek, már ha létezik. A szerelemnek ebben az egész körforgásban semmi jelentősége nincs. A fejlődés egy bizonyos szakaszán az emberek hirtelen tovább kezdtek élni, a magas fokú lelkiség és az erkölcs pedig rákényszerített minket, hogy családokban éljünk, hűségesek legyünk, alkossunk, tiszteljük egymást, és törődjünk a partnerünk lelki-érzelmi egészségével.
Ebből levonhatjuk a következtetést: szimpátiát érezni, fiziológiai szinten megkívánni valakit, belemenni egy kellemes időtöltésbe és rövid távú kapcsolatba tudunk, és kell is, ilyennek alkotott minket a természet. De az eredeti terv szerint 20-25 éves korunk körül már ideje lenne visszaadni a lelkünket a Teremtőnek, ahogy a neandervölgyiek is tették például. Nem volt idő a szerelemre.
A modern világban ez egy új, még nem automatikussá vált szükséglet, amivel korántsem mindenki rendelkezik. Fontos megtanulnod megkülönböztetni azokat, akik érzik ezt, azoktól, akik nem jutottak sokkal messzebb a neandervölgyieknél. Hatalmas a különbség a „tetszik nekem ez a lány” és a „szeretem ezt a lányt” között.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
