Az atomerőmű-baleset során magán a fűtőanyagon kívül a robbanás környezetében különféle radioaktív hulladékok is szétszóródtak. A légkörbe cézium, stroncium, plutónium, amerícium radionuklidjai és egyéb izotópok kerültek. Ezek mélyen behatoltak a talajba, a gombákba és a növényekbe is, ezért továbbra is komoly veszélyt jelentenek. E radionuklidok ártalmatlanításához több száz évre lesz szükség.
Pripjatyban javában zajlott az élet.
További tényező, hogy az atombombák a levegőben robbantak, mintegy fél kilométerrel a földfelszín felett, ami jelentősen csökkentette a talaj veszélyes mértékű szennyeződését. Maga a radioaktív kihullás önmagában nem jelent hosszú távú fenyegetést. A hasadást követően a sugárzás szintje a „7/10-es szabály” szerint csökken: hét óra elteltével a tizedére, negyvenkilenc óra (7×7 óra) elteltével pedig a századára esik vissza. Ez azt jelenti, hogy két hét múlva a sugárzási szint már az ezredére csökkent, vagyis két évvel a katasztrófa után az emberekre gyakorolt következmények már minimálisak voltak.
Élet az atomkatasztrófák után
Napjainkban Hirosima és Nagaszaki sűrűn lakott japán metropoliszok, ahol már semmi sem emlékeztet a múlt tragédiájára. Itt pezseg az élet, az infrastruktúra pedig évről évre egyre gyorsabban fejlődik. Ezzel éles ellentétben áll az elnéptelenedett szellemváros, Pripjaty. Itt a növény- és állatvilág számára bioszféra-rezervátumot hoztak létre.
Tudósok szerint azonban itt magas a génmutációk aránya, ami az atomerőműben történt régi baleset közvetlen következménye.
Itt nem azokról az álkutyákról, óriásharcsákról és sosem látott növényekről van szó, amelyekről az összeesküvés-elméletek kedvelői szeretnek beszélni.
A lényeg a DNS-struktúrák károsodása, ami zavarokat okozott az élő szervezetek sejtjeinek működésében. Külsőleg az itteni növény- és állatvilág képviselői alig különböznek a normál, nem szennyezett területeken élő társaiktól. Nem szörnyetegek ők, csupán egy technológiai katasztrófa áldozatai.
A csernobili atomerőmű-baleset nem feltétlenül az áldozatok száma, hanem inkább a természetre gyakorolt következményeinek súlyossága miatt volt nagyobb horderejű. Ezeknek a következményeknek a felszámolása több száz évig is eltarthat. Addig is ez a terület veszélyes marad, nemcsak a lakhatásra, de a kíváncsi kalandkeresők vagy akár a tapasztalt „stalkerek” számára is.
Néha maga a természet is segít nekünk megbirkózni a technológiai katasztrófák veszélyes következményeivel.
Miért ültetnek napraforgót atomkatasztrófák után?
A napraforgókat azért ültetik nukleáris katasztrófák (például Csernobil vagy Fukusima) által érintett területeken, mert rendkívül hatékonyan képesek kivonni bizonyos radioaktív izotópokat, különösen a cézium-137-et és a stroncium-90-et a talajból. Ezt a folyamatot fitoremediációnak, azaz növényekkel végzett kármentesítésnek nevezik.
A napraforgó gyökérzete felszívja ezeket a veszélyes anyagokat a földből, és a növény szárában, illetve leveleiben halmozza fel azokat. Amikor a növények elérik a megfelelő fejlettséget, learatják őket, majd a bennük koncentrálódott radioaktív hulladékkal együtt, speciális eljárással, biztonságosan megsemmisítik vagy elhelyezik. Így lépésről lépésre csökkenthető a talaj sugárszennyezettsége, és maga a természet segít a katasztrófa következményeinek enyhítésében.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
