Zombiautók, amelyek sosem alszanak
Télen Ojmjakonban állandó motorzúgást hallasz. Az autók járó motorral állnak. Napokig. Hetekig. Mert ha leállítod a motort –50°C-ban, újraindítani szinte lehetetlen küldetés.
Ilyen hidegben a motorolaj sűrű karamellává változik. Az akkumulátor elveszíti kapacitása akár 70%-át is. A gázolaj kocsonyásodik – zselévé válik és eltömíti a szűrőket. Még ha speciális sarkvidéki 0W-40-es olajat és téli gázolajat (a sima dízel és kerozin keverékét) használsz is, motor-előmelegítés nélkül az indítási esélyek a nullához konvergálnak.
Ezért Jakutföldön minden autó fel van szerelve melegítőkkel: elektromos spirálok az üzemanyagtartályban, fűtőkábelek az üzemanyagvezeték körül, szűrőmelegítés. Sok sofőr éjszakára beviszi az akkumulátort a házba, hogy ne fagyjon el. Reggel pedig fél órával indulás előtt kimennek, bekapcsolják az állófűtést, és várják, hogy a motor kiolvadjon.
Viszont ha az autó mégis lerobban valahol útközben, az komoly baj. 2025 januárjában egy kínai turistát, aki az Északi-sark maratonra tartott, kétszer is ki kellett menteni: először eljegesedett az autója, aztán lesodródott az útról, és a férfi –46°C-ban elázott egy léket kapott vízfelületen. A katasztrófavédelem segítsége nélkül nem élte volna túl.
Mit tehetsz, ha az autó a falutól távol robban le? A legfontosabb szabály: maradj az utastérben. Az autó tovább tartja a meleget, mint gondolnád. Ha a motor járt és felhalmozta a hőt, az kitart néhány óráig. Kimenni a –60°C-ba biztos módszer a megfagyáshoz. Jakutföldön minden sofőr hord magával vészhelyzeti készletet: takarók, hálózsákok, termosz forró teával, gázfőző, gyufa, jelzőrakéták, zseblámpák és két feltöltött mobiltelefon (egy a kapcsolattartásra, egy tartaléknak).
És mi a helyzet a kütyükkel? Az okostelefonok a fagyban tényleg „meghalnak” – de nem 1–2 perc alatt, ahogy a mítosz tartja, hanem 30–90 perc alatt. A lítium-ion akkumulátorok –30°C-nál elveszítik kapacitásuk 50%-át, –60°C-nál pedig még rosszabbul teljesítenek. De a legnagyobb veszélyt a hősokk jelenti. Ha kiveszed a telefont a meleg zsebedből (ahol a testhőd miatt +36°C van) a –60°C-os hidegre, a képernyő egyszerűen elrepedhet a hőmérséklet-különbségtől.
Iskola csak –50°C alatt marad el
Jakutszkban az elsősöknek –45°C-nál, a középsősöknek –48°C-nál, a gimnazistáknak –50°C-nál mondják le az órát. És ez szélcsendben értendő. Ha fúj akár csak egy enyhe szél is (1–2 m/s), a küszöbérték pár fokkal csökken. De képzeld el: a gyerek –44°C-ban megy iskolába, és ez itt a norma.
De az iskola még ezeken a napokon is nyitva van: aki a közelben lakik, bemehet. A rénszarvaspásztorok gyerekeinek és azoknak, akik távol laknak a településtől, bentlakásos iskolákat építettek. A gyerek egész tanévben ott lakik a meleg kollégiumban, napi ötszöri étkezést kap, tanul, és csak a szünetekben találkozik a szüleivel.
A gyerekek itt kiskoruktól kezdve megtanulják, hogy ne féljenek a hidegtől. Valódi szőrméből készült, többrétegű kezeslábasba öltöztetik őket (nem szintetikusba – az megfagy és megdermed). Az arcukat maszkkal takarják el, csak a szemük marad szabadon.
–60°C-nál a fedetlen bőrfelület 2-3 perc alatt fagyási sérüléseket szenvedhet, ezért nem szabad kint ácsorogni.
A sarki éjszaka paradoxonjai és a fagyott hétköznapok
A tél Ojmjakonban 7–8 hónapig tart. És ennek nagy része sarki éjszaka. A sarki éjszaka azt jelenti, hogy a nap alig mutatja magát. A világos órák száma decemberben körülbelül 3 óra, és „nappalnak” hívni is túlzás: inkább csak szürkület. A többi sötétség. Ez komoly hatással van a pszichére.
A szezonális affektív zavar – a fényhiány miatti depresszió orvosi formája – az sarkvidéki lakosok 9%-ánál fordul elő, további 30–40% pedig enyhébb tüneteket tapasztal: apátiát, álmosságot, szénhidrátéhséget, súlygyarapodást. A helyiek fényterápiával (napi 30 perc 10 000 luxos lámpákkal), testmozgással és aktív társadalmi élettel küzdenek ellene.
A szellőztetés külön rituálé. –60°C-ban nem lehet 2–4 percnél tovább nyitva tartani az ablakot. Ez idő alatt a hideg levegő (mivel nehezebb a melegnél) bezúdul, és kicseréli a szoba teljes levegőmennyiségét. A falak és a bútorok nem hűlnek ki ennyi idő alatt, így az ablak becsukása után gyorsan visszamelegítik a friss levegőt. De ha túl sokáig hagyod nyitva, kezdheted elölről a fűtést.
Miért nem költöznek el?
A leggyakoribb kérdés: miért élnek ilyen pokolban? A válasz egyszerű: nekik ez nem pokol. Ez az otthonuk.
Ojmjakon nem egy véletlenszerű település. A név egy evén szóból ered, aminek jelentése „nem fagyó víz”. Itt termálforrások fakadnak, amelyek még –70°C-nál sem fagynak be. Ezek a helyek pedig évszázadokon át vonzották a nomádokat és a rénszarvaspásztorokat.
Ma körülbelül 500 ember él itt – jakutok, oroszok, evének. Fő foglalkozásuk: rénszarvastenyésztés, vadászat, halászat, lótenyésztés. A jakut ló egyedülálló fajta, amely képes a szabadban élni –50°C-ban is, a hó alól a patájával kikapart fűvel táplálkozva. A rénszarvasok még inkább alkalmazkodtak: sűrű bundájuk van, a patájuk pedig szélesebb a jobb tapadás érdekében a jégen.
A helyiek számára a –40°C még „egész melegnek” számít. Olyan hőmérséklet, amiben nyugodtan el lehet menni a boltba. És tulajdonképpen a tél nagy része ebben a tartományban telik. És tudod, az ő életüknek is megvan a maga varázsa. Mert –60°C-ban élni nem pusztán technológia és meleg ruha kérdése. Ez jellemkérdés. Ojmjakon lakói pedig ezt minden egyes nap bebizonyítják.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
