Képzeld el: kilépsz a házból, és 30 másodperc múlva a szempilláidat már dér borítja. Újabb egy perc elteltével pedig szó szerint enyhe ropogással veszed a levegőt.
Ez Ojmjakon – egy falu Jakutföldön, ahol télen tartósan –60°C van, a rekordhideg pedig elérte a –71,2°C-ot is. A telefont nem érdemes öt másodpercnél tovább elővenni. Az autókat hetekig nem állítják le, mert újraindítani őket szinte lehetetlen. A boltba járás pedig egy valóságos túlélőtúrává válik.
És a legmeglepőbb: több száz ember él ott. Bejárnak dolgozni. Iskolába viszik a gyerekeket. Teheneket tartanak (amikre egyébként speciális „melltartót” adnak, hogy ne fagyjon el a tőgyük).
Miért nem költöznek el? És egyáltalán hogyan lehet olyan helyen élni, ahol a –50°C-ot még „egész elviselhetőnek” tartják?
Miért van Ojmjakonban ilyen pokoli hideg?
Ojmjakon az Ojmjakoni-medencében fekszik – egy hatalmas katlanban, 741 méterrel a tengerszint felett. A medencét 2900 méter magas hegyvonulatok veszik körül. A hely úgy épül fel, mint egy gigantikus csésze, és ennek megfelelően kialakult a saját, egyedi mikroklímája.
Télen ezeken a helyeken egy fizikai jelenség játszódik le: a hideg levegő nehezebb a melegnél, ezért lefolyik a hegyekről, és megreked a völgy alján. A tudósok ezt hőmérsékleti inverziónak nevezik.
Ha csak 500 métert feljebb mész a hegyoldalon, máris 20 fokkal melegebb lesz. Vagyis amikor lent –60°C van, a lejtőn „csak” –40°C. A helyi rénszarvastenyésztők ismerik ezt a hatást és ki is használják – feljebb hajtják a csordát, ahol az állatok könnyebben viselik a fagyot.
Vedd ehhez hozzá a szibériai anticiklont – egy magas légnyomású területet, amely novembertől márciusig száraz, szélcsendes időjárást teremt kristálytiszta éggel. Ha nincsenek felhők, nincs klimatikus „takaró” sem, ami legalább valamennyi hőt vissza tudna tartani. Ezen tényezők együttállása vezet a hőmérsékleti rekordokhoz.
Apropó, rekordok. A hivatalosan elismert minimális hőmérséklet Ojmjakonban –67,7°C – ezt 1933 februárjában rögzítette a meteorológiai állomás Tomtor településen. Obrucsev akadémikus expedíciója azonban 1926-ban ennél alacsonyabb értéket rögzített. A falu bejáratánál áll is egy emlékmű ezzel az értékkel és a „–71,2°C” felirattal.
Cölöpökön álló házak és falánk kályhák
Az első dolog, ami szemet szúr Ojmjakonban, hogy minden ház cölöpökön áll, másfél-két méterrel a föld felett. Az ok egyszerű: a talpunk alatt ott az örökfagy, akár 800 méter mélységig. Ha a házat közvetlenül a földre építenék, a kályhából áradó hő alulról felolvasztaná a fagyott talajt, a föld megsüllyedne, a ház pedig elmozdulna. A cölöpök megoldják a problémát: a hideg levegő átjár a padló alatt, az örökfagy pedig fagyott marad, ahogy annak lennie kell. Az alap nem úszik el.
A falak itt nagyon vastagok – háromrétegű hőszigetelésre van szükségük. Az ablakok kizárólag háromrétegű, nemesgázzal töltött üvegezésűek. A dupla üveg itt már kevés.
A fűtés a túlélés legfontosabb kérdése. Ojmjakonban széntüzelésű távfűtést használnak – egy központi szénkazánház küldi a forró vizet szigetelt csöveken keresztül a legtöbb házba.
A legtöbb magánházat fatüzelésű kályhával fűtik. Egy tél alatt egy ház 100–150 köbméter fát éget el. Ez nagyjából öt „Kamaz” teherautónyi mennyiség. A kályha szinte éjjel-nappal üzemel: reggel berakod a fát, napközben ráteszel, este még egyszer. Az öntöttvas vagy tégla kályha lassan hűl ki – akár 72 óráig is tartja a meleget –, de amikor kint –60°C van, a meleg gyorsabban távozik.
A vízvezetékkel és a csatornázással viszont bonyolultabb a helyzet. A csöveket vagy mélyen a föld alá fektetik (2,5–3 méterrel a fagyhatár alá), vagy önszabályozó fűtőkábeleket tekernek rájuk. Ezek a kábelek a technika apró csodái: minél hidegebb van, annál erősebben fűtenek, automatikusan szabályozva a teljesítményt. Nélkülük a víz pár óra alatt belefagyna a csőbe, kitágulna és szétrepesztené a fémet.
De minden trükk ellenére sincs minden házban benti fürdőszoba. A vécék egy része klasszikus kinti fabódé. Kimenni oda –55°C-ban – na, az a valódi extrém sport.
Étel, ami belülről fűt
Ojmjakonban nem esznek avokádósalátát és nem rendelnek sushit. Itt a hús, a hal és a zsír van becsben. Sok zsír. A szervezet elképesztő mennyiségű energiát veszít pusztán a testhőmérséklet fenntartásával. A napi kalóriabevitel 4000–5000 kcal a szokásos 2000–2500-zal szemben. A zsírok aránya az étrendben 20–30%-kal magasabb, mert a zsír 9 kcal-t ad grammonként, így ez a legkedvezőbb energiaforrás a hőtermeléshez.
Az étrend alapja a rénszarvashús. Eszik nyersen (sztroganina), főzve és füstölve is. A rénszarvashúsban ötször annyi C-vitamin van, mint a marhahúsban, ami véd a skorbut és a megfázás ellen. A szarvasok vérét is felhasználják – tele van vassal és vitaminokkal, erősíti az immunrendszert.
A sztroganina (fagyos halszelet) készítése külön művészet. A friss halat (mukszun, csir, tokhal) vagy húst pillanatok alatt lefagyasztják –60°C-on. Később, amikor eljön az evés ideje, vesznek egy nagyon éles kést, és egyetlen mozdulattal vékony forgácsokat vágnak belőle. A forgácsot úgy eszik, hogy „makaninába” mártják, ami só és fekete bors keveréke.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
