Egy gazdag fiatal nő kigúnyolja apja cégének gondnokát, aki erre úgy dönt, hogy olyan leckét ad neki, amit soha nem fog elfelejteni.
Danielle Grobber hozzászokott, hogy mindent a saját feje után csináljon. Szép volt, intelligens, tehetséges és nagyon-nagyon gazdag. Vagy legalábbis Danielle apja nagyon gazdag volt, és ő mindig is úgy tekintett a pénzére, mint az övére.
Így Danielle, vagy Danie, ahogy a barátai hívták, több volt, mint egy kicsit elkényeztetett, de mindig ki tudta bűvölni magát a bajból a kedves beszédével és a káprázatos mosolyával. Aztán átlépett egy határt, és az apja olyan leckét adott neki, amit soha nem fog elfelejteni.
Danielle egy kéthetes álomnyaralásra készült a Karib-tengerre, és rábeszélte az apját, hogy vigye el egy bevásárló körútra. Nem mintha Danie-nak bármire is szüksége lett volna, egyszerűen csak imádott az apjával vásárolni.
Sajnos az ebédjüket ki kellett hagynia, hogy valami sürgős ügyet intézzen, ezért a lány bóklászott egy kicsit, mielőtt besétált egy híres gyorsétterembe, és rendelt magának egy hamburgert, sült krumplival, egy nagy üdítővel és egy almás pitével.
Fogta a rendelését, és visszasétált az apja épületéhez, amelyet egy gondozott gyep vett körül, árnyas fákkal, kényelmes padokkal és csobogó szökőkutakkal tarkítva. Leült és ette az ételét, miközben SMS-t írt a barátainak a telefonján.
Amikor végzett, megtörölte az ajkát, összegyűrte a szalvétát, és gondosan rúzsozta a száját. Aztán felállt, és elindult, a csomagolást és a maradékot a padon hagyva.
Egy hang állította meg a lányt. „Elnézést, kisasszony!” – szólalt meg a hang. „Kérem, szedje össze a szemetét, és tegye a kukába.”
Danie megfordult, és egy vékony, idős, gondnoki egyenruhás férfira meredt, aki a kerti utat seperte. „Tessék?” – kérdezte. „Hozzám beszél?”
„Igen, ifjú hölgy” – mondta a férfi. „Ezt a kis parkot az itt dolgozó emberek élvezhetik, és nem tartom tisztességesnek, hogy szemetet hagynak maguk után.”
„Én nem takarítok!” Danie arrogánsan mondta. „Az emberek takarítanak helyettem. Az olyan emberek, mint te, a szolgálati osztály – nem ez a munkád? Akkor tedd meg — takarítsd fel!”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: