“Ez az a gyűrű, amit a néhai nagymamám évekkel ezelőtt eladott, hogy etessen engem!” Mondtam sírva, amikor a férjem megkérte a kezem

HIRDETÉS

Egy fiatal nő, aki úgy nőtt fel, hogy elveszítette szeretteit, fél elkötelezni magát élete szerelmének. De amikor a férfi féltérdre ereszkedik, hogy megkérje a kezét egy gyűrűvel, a csillogó ékszer arra a nőre emlékezteti, aki mindent feláldozott, hogy felnevelje őt. Vajon ez a gesztus segít neki dönteni?

Évek óta van egy régi cipősdoboznyi fényképem, amit közvetlenül az ágyam alatt tartok. Ha ki kellene választanom egy dolgot ebből a házból, amit örökre magamnál tarthatnék, a többit pedig elveszíteném, egy másodperc alatt ezt a dobozt választanám.

HIRDETÉS

Ennyit jelent nekem; a doboz, amit a nagymamámtól kaptam a szüleim halálának éjszakáján, egy héttel az ötödik születésnapom után.

Ezután nagyon-nagyon sokáig ő volt az egyetlen családom. A nagyapám alig egy évvel azelőtt hunyt el, és bár biztosan összetörte a világát, hogy egyenként veszítette el a szeretteit, minden szeretetét, ami a szívében volt, az enyémbe fektette.

HIRDETÉS

Clarissának hívták, és ő tanított meg arra, hogyan legyek rugalmas és kedves ebben a világban. Nem volt túl jól képzett, és alig keresett eleget mindkettőnknek. De soha nem volt olyan nap, amikor hagyta volna, hogy üres gyomorral feküdjek le.

Ez a nő juttatott végig az iskolán és a főiskolán, és amikor évekkel később álmában elhunyt, megtudtam, hogy rám hagyta a megtakarításait, hogy megvehessem az első lakásomat a városban.

Ha ő nem lett volna, soha nem jutottam volna el Manhattanbe. Ha nem lett volna az ő szeretete a történetmesélés iránt, soha nem lettem volna publikált író.

HIRDETÉS

És ami a legrosszabb, soha nem találkoztam volna Oscarral, életem szerelmével…

Emlékszem arra a varázslatos napra, amikor először pillantottunk egymásra abban a kávézóban, és láttam, ahogy a fiatalember belém szeretett, lopva rám pillantott, majd piruló mosollyal gyorsan elfordult.

HIRDETÉS

Nem is emlékszem, hogy egy férfi ennyire elbűvölő, ennyire vicces és ennyire szerelmes lett volna belém. Féltem attól a bizonyosságtól, amellyel az „igazinak” nevezett, és arról ábrándozott, hogy együtt öregszünk meg.

Kislánykorom óta túl sok embert szerettem és vesztettem el, és nem kockáztathattam meg, hogy újra szeressek. Mi van, ha a sors ismét eljátssza csúnya játékát?

A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:

Forrás:
HIRDETÉS
Oldal ( 1 / 3 ): 1 23Következő oldal »