Fiona Drayton egyedülálló, de jómódú anya volt, és a fiára, Joe-ra volt a legbüszkébb. Remekül teljesített az iskolában. Egy nap azonban felhívta az osztályfőnöke, és megdöbbentette Fionát. Aztán egy idősebb hölgy látogatta meg a házát, akinek a szavain még jobban meglepődött.
„Halló?” Fiona Drayton vette fel a telefont. A hívásazonosító szerint Joe iskolájából hívták, és a nő aggódott. Még soha nem hívták őt korábban. Joe nagyszerű tanuló volt, és tagja volt a kosárlabda- és kickboxcsapatnak. Hacsak nem volt vészhelyzet, nem kellett volna hívniuk.
„Mrs. Drayton. Miss Heller vagyok. A fia osztályfőnöke vagyok. Emlékszik rám?” – szólalt meg egy kedves hang a telefonban.
„Természetesen, Miss Heller. Mit tehetek Önért? Valami baj van?” Kérdezte Fiona, miközben átnézett néhány papírt az asztalán.
A munkahelyi irodájában ült, és az asztalán lévő néhány papírt nézegette. A vagyona több szállítmányozási cégből származott, amelyeket az apjától örökölt. Joe a nyomdokaiba lépett volna, és belépett volna a cégbe, amint befejezi a főiskolát.
„Hogy érzi magát Joe?” Érdeklődött Miss Heller.
„Nem értem. Történt ma valami az iskolában?” Fiona visszakérdezett, letette a papírokat, és teljesen a telefonhívásra koncentrált.
„Joe már egy hete nem volt az iskolában, Mrs. Drayton” – árulta el Miss Heller, és a hangjában olyan csalódottság volt, mintha Fionának ezt már tudnia kellett volna.
„Micsoda?” – kiáltotta, felállva az íróasztalától. Joe minden nap ugyanabban az időben hagyta el a házát. A kaliforniai Santa Ana legdrágább magániskolájába járt, és semmi oka nem volt rá, hogy lógjon az iskolából. Nem tehette, különben rontaná az esélyeit, hogy bekerüljön a Stanfordra.
„Látom, nem tud erről. Nos, remélem, beszél vele” – tanácsolta Miss Heller, és Fiona letette a telefont.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
