Vannak olyan helyzetek, amelyeket szándékosan sem lehetne kitalálni: például amikor a mosás során hirtelen idegen női bugyi kerül elő, és a férj esküszik, hogy soha nem látta korábban, vagy amikor a kollégák születésnapi bulit rendeznek a tiszteletedre, de nem a te műszakodban. Ilyenkor az ember nem tudja, mit válasszon: elsüllyedjen szégyenében, vagy sírva nevessen.
1. Vacsoráztunk a feleségemmel a kedvenc éttermünkben. A feleségem kiment a mosdóba, ekkor az étteremvezető odajött hozzám, és halkan mondta: „Itt volt nemrég Linda, magát kereste.” Én nem értettem: „Hát, rendben.” A feleségem éppen ekkor jött vissza a mosdóból, és mindent hallott. Megvárta, míg az étteremvezető elmegy, majd megkérdezte tőlem, hogy ki a fene az a Linda? Elkezdtem magyarázkodni, hogy még csak nem is ismerek ilyen nevű embert. A feleségem hirtelen nevetésben tört ki, és azt mondta, hogy hisz nekem, mert minden ki van írva az arcomra. Évek múltán ez családi viccé vált: amikor késlekedem, vagy elmegyek valahová, a feleségem azt mondja, hogy adjam át üdvözletét Lindának, vagy ne várassam meg Lindát.
2. Hazafelé tartottam a nyaralóból, és úgy döntöttem, hogy kicsit kényeztetem magam – a metrótól taxival megyek haza. Első osztályt rendeltem, mert csak egy kicsivel volt drágább, mint a másod. Nos, futnom kellett egy Mercedes után, mert folyamatosan elhajtott előlem. Később a sofőr százszor is elnézést kért, de soha nem ismerte el, hogy a ruhám alapján ítélt meg.
3. Egy reggel arra ébredtem, hogy a barátnőm dühösen hozzám vág egy melltartót, és ordít, hogy megcsalom. Soha életemben nem láttam még azt a melltartót. El kellett magyaráznom, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy hazahozzam a feltételezett szeretőmet a munkanélküli barátnőm tudta nélkül. Ez végül megnyugtatta a féltékeny barátnőmet, de még mindig nem tudjuk, honnan került elő a melltartó.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: