Elizabeth, Ellen és Emma még egészen kicsi korukban elvesztették szüleiket, és ezután el lettek választva egymástól. Elizabeth adott nekik valamit, hogy végül találkozhassanak, de végül elvesztette a reményt, hogy emlékezni fognak, amíg meg nem lepték őt.
„Ezt biztonságban kell tartanotok!” – mondta Elizabeth a húgainak, Ellennek és Emmának, akik tágra nyílt, ártatlan szemekkel néztek fel rá. „Itt vannak eltemetve a szüleink. Ez egy cím. Miss Linda írta nekem. Tartsd meg, és minden évben ott fogunk találkozni a haláluk napjáig.”
Elizabeth ott állt a szülei sírjánál, és eszébe jutottak a szavak, amelyeket évekkel ezelőtt mondott a kishúgainak. Most 69 éves volt, de akkor hatéves volt. Eközben Ellen négyéves volt, Emma pedig mindössze kétéves.
Miután annyi évtizedig nem látta őket, és semmit sem tudott róluk, elvesztette a reményt, hogy valaha is újra találkozhatnak egymással.
Elizabeth mindkettőjüknek egy aprócska papírdarabot adott, amire ráírta a washingtoni temető címét és a szülei nevét. Persze akkoriban még alig tudott valamit írni, de az árvaházi gondnokuk, Miss Linda segített neki.
Alig néhány hónap múlva új családokhoz kerültek, és örökkévalóságnak tűnő időre elvesztették a kapcsolatot. Miért nem próbálták megkeresni őt? Talán elfelejtették? Elizabeth elgondolkodott, ahogy mindig is tette, amikor meglátogatta a helyszínt.
„Persze, hogy elfelejtették. Túl fiatalok voltak” – mondta hangosan, és nagyot sóhajtott, miközben megérintette a sírkövet, amely az édesanyjáé, Bertháé volt. Az apja, John mellette nyugodott, és most volt haláluk 63. évfordulója.
„Elnézést?” – csengett egy hang a bal oldaláról, és Elizabeth megfordult, hogy megnézze, ki szólt. Egy nő közeledett felé, aki tétován mosolygott rá. „Elizabeth? Bethie?”
Elizabeth szeme könnyezni kezdett, amikor felismerte a nőt, akinek ugyanaz a szeme volt, mint amit évek óta bámult a tükörben.
„Ellen?” – suttogta, és a nő bólintott.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
