Mit vinnél magaddal az Északi-sarkra? Gyapjúzoknit? Forró teát? Termoruházatot? Tipikus amatőr válasz!
Egy tapasztalt utazó listáján biztosan szerepel a szúnyogriasztó! A Távol-Északon annyi szúnyog van, hogy a zümmögő rajokat könnyen felhőnek lehetne nézni.
Nem hiszed? Íme, A.F. Middendorff természettudós szavai. Ő a 19. században kutatta Szibériát, és ezt írta: ezek a bestiák 3-4 rétegben telepedtek az utazókra. Egyetlen csapással akár ezer vérszívót is agyon lehetett ütni, de a helyükre azonnal egymillió másik érkezett. Ez szinte már ijesztően hangzik, de a száraz statisztika is megdöbbentő: a szúnyogok a legelterjedtebb rovarok az északi szélességi körökben. Egyetlen négyzetméteren akár 10 ezer is lehet belőlük.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi a csudának költözött ilyen hideg vidékre a melegvér legnagyobb kedvelője? De a Távol-Észak körülményei valójában rendkívül ideálisak a számukra.
A rovarok jólétéért elsősorban az örökfagy a felelős. Hogyan? Nagyon egyszerű. A tél végén megkezdődik a jég olvadása. A fagyott talaj nem képes felszívni a nedvességet. Így rengeteg vízfelület keletkezik, amelyek ideálisak a lárvák kikeléséhez.
A folyókkal és tavakkal ellentétben a tundrát borító sekély pocsolyák sokkal gyorsabban felmelegszenek! Ez azt jelenti, hogy a lárvák is példátlan sebességgel fejlődnek bennük. Egyetlen szezon alatt egy nőstény szúnyog 3-10 generációnyi vérszívót is képes lerakni!
Rendben, de a kifejlett példányok nem szenvednek a hőmérséklet-ingadozásoktól? Dehogynem. Csak megtanultak elbújni az időjárás viszontagságai elől. A hirtelen fagyok idején az alacsony növésű növények és mohák alkotta úgynevezett „párnákban” húzzák meg magukat.
Ott a hőmérséklet 10-15 fokkal magasabb, mint a környezetben. Meg kell jegyezni, hogy a szúnyogok bőkezűen meghálálják ezt a menedéket: beporozzák a virágokat, mivel ezeken a szélességi körökön nincsenek méhek és dongók.
És ennek a vérszívó hordának itt nincs természetes ellensége! Az északi szélességi körökben nagyon kevés rovarevő madár él – a kis termetű madaraknak nehéz túlélni a zord fagyok között.
Azok pedig, amelyek mégis letelepedtek a Távol-Északon, korántsem csak szúnyogokkal táplálkoznak. Például a kis hófajdok, a verébfélék képviselői, csak a fiókanevelés időszakában esznek vérszívókat. Az év többi részében sokkal változatosabban táplálkoznak.
Viszont maguknak a szúnyogoknak rengeteg a táplálék! Az Északi-sarkvidéken számos emlős él, amelyek gondoskodnak a vámpírok gondtalan életéről. A szúnyogok rárepülnek mind a kis lemmingekre, mind az északi szarvasokra. És ha valaki lóháton téved arra…
A világutazó Pottinger például így írta le a látványt:
„Szörnyű volt ránézni a lovakra: az orrlyukaiktól a farkukig, a patáktól a gerincig a szerencsétleneket valami szürke, bozontos takaróra emlékeztető dolog borította, de közelebbről nézve kiderült, hogy ezek szúnyogok, olyan sűrűn ülnek egymás mellett, hogy az állatokon egyetlen ujjbegynyi hely sem volt, amit ne foglaltak volna el.”
Vicces, hogy Izlandon nincsenek szúnyogok, pedig tőle keletre – Skandináviában – és nyugatra – Grönlandon – Dunát lehet velük rekeszteni. Szóval, ha gyönyörködni szeretnél az északi természetben anélkül, hogy a szúnyogokat a saját véreddel itasd, akkor oda utazz!
Felmerülhet persze a kérdés, hogy mégis miért nincsenek Izlandon szúnyogok?!
Ez pedig egy olyan remek kérdés, képzeld, amire még a tudósok sem tudják a pontos választ! Izlandon valóban nincsenek szúnyogok, pedig a környező országokban (Norvégia, Skócia, Grönland) rengeteg van belőlük.
Néhány elmélet létezik, de egyik sem teljesen bizonyított:
- Az óceán közelsége: Az óceánból fújó szelek lehűthetik a levegőt és a vizeket, ami nem kedvez a szúnyoglárvák fejlődésének.
A víz kémiai összetétele: Az izlandi vizekben lehetnek olyan ásványi anyagok, amelyek gátolják a szúnyogok szaporodását.
A talaj összetétele: A vulkanikus talajban lehetnek olyan anyagok, amelyek nem kedveznek a szúnyoglárvák fejlődésének.
A gyorsan változó időjárás: Izlandon gyorsan változhat az időjárás, ami megzavarhatja a szúnyogok életciklusát.
A hiányzó „átmeneti” vízfelületek: Izlandon nincsenek olyan sekély, időszakos vizes élőhelyek, amelyek tavasszal felmelegednének, majd kiszáradnának, mint amilyenek a tundrán vannak. Ezek a vizek ideálisak lennének a szúnyogok szaporodásához.
Bármelyik is legyen az oka, az izlandiak biztosan örülnek, hogy nem kell szúnyogokkal küzdeniük! Ez egy nagy pozitívum a szigeten, ami még vonzóbbá a turisták számára.