– És mi lesz a nászéjszakán? – kérdezte a fiatal hölgy az édesanyjától.
– Majd magadtól megtudod. – felelte az anyja, szemérmesen a földre szegezve a tekintetét.
A viktoriánus kor nézetei a gyermekvállalásról furcsának tűnhetnek a mai ember számára. Kezdjük azzal, hogy a szeplős lányoknak azt tanácsolták, hogy ne vállaljanak gyereket, mert ez valami hiba bennük. Azok a nők pedig, akik a karrierjükre koncentráltak, úgy vélték, hogy eleve megfosztják az utódaikat az élettől.
Egy nőnek illetlen dolog volt társaságban arról beszélni, hogy gyermeket vár. A hír ugyan örömteli, de mégiscsak hogyan került a lány ebbe az állapotba?! A viktoriánus társadalom igyekezett úgy tenni, mintha a férfiak és a nők esténként csak könyveket olvasgatnának.
Terhesség esetén a nők a családjuknak vagy közeli barátaiknak célozgattak az állapotukra: „már nem vagyok egyedül”, „megjött a gólya” vagy „várandós vagyok”. A gömbölyödő pocak látványa szintén zavarba ejtette a társaságot, ezért a várandós nők szinte a terhesség végéig fűzőt viseltek. Egy várandós nő megjelenése a társaságban egyenesen rossz modornak számított.
De sokkal rosszabb volt a helyzet a munkásosztálybeli nők számára. Ők gyakran elvesztették az állásukat, miután kiderült a terhességük, aminek következtében elvesztették gazdasági függetlenségüket.
Mivel az ipari forradalom a sebességre és a folyamatos termelékenységre helyezte a hangsúlyt a tömegtermelés érdekében, a terhesség nem igazán fért össze a gyári környezettel.
A gyártulajdonosok gyakran elbocsátották a terhes nőket. Ennek elkerülése érdekében ezek a nők ameddig csak lehetett, eltitkolták állapotukat a munkaadóik elől.
A szülés során leggyakrabban alkalmazott testhelyzet a bal oldalon fekvés volt, a térdeket a hashoz húzva. Ez a pozíció nem tette lehetővé, hogy az orvos és a páciens közvetlenül lássák egymást, így a vajúdó nő a viktoriánus korban megőrizhette arcát a kínos helyzetben.
Ha lány született, a kor embereinek véleménye szerint a legjobb karrier számára a sikeres házasság volt. Sok férfi a XIX. századig egyenesen úgy gondolta, hogy a nő dolga a család és a ruhák gondozása.
Minden viktoriánus irodalmi regény a házasság és a szerelem körül forgott. Emlékezzünk csak a „Jane Eyre”-re vagy a „Büszkeség és balítélet”-re. A viktoriánus anyák azonban az utolsó pillanatig titkolták lányaik előtt a házastársi kötelességeiket.
A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
