Sötét folyosó. A léptek visszhangoznak a mészkő falak között. A zseblámpa fénye titokzatos feliratokat tár fel a sötétségből: „Misha járt itt, 1897”, „Segítség”, „Nincs kiút”.
15 perc múlva az agyad hallucinálni kezd, és hangokat, zajokat, mozgást fogsz látni a sötétben. Üdvözöllek az odesszai katakombákban – a világ legnagyobb földalatti labirintusában, ahol emberek tűntek el, bűnözők rejtőzködtek, és kalandorok leltek – ki halált, ki kincset.
Odesszában van egy labirintus a föld alatt. A számítások szerint a hossza több mint 2500 kilométer. Az összes ismert katakomba közül ez a leghosszabb és legbonyolultabb.
Ha Odesszában repedés keletkezik egy ház falán, azonnal a katakombákat okolják. Az odesszaiak minden bajukat a katakombákra fogják: csőtörés, úthiba – nem számít.
Az odesszai katakombák egy összetett földalatti járatrendszert alkotnak, amelyet részben a természeti folyamatok, részben az emberi tevékenység alakított.
Az első üregek Odessza alatt évmilliókkal ezelőtt keletkeztek. A mai katakombák mintegy 5%-a természetes úton kialakult karsztbarlang, amelyek a mészkőben jöttek létre. A geológusok a korukat 3,7 millió évre becsülik.
Néhány barlangban mamutok és gyapjas orrszarvúk maradványait találták, ami azt bizonyítja, hogy ezek a területek egykor őskori állatok élőhelyei voltak.
Már az ókorban is használták a helyi törzsek a mészkövet építkezéshez. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már több mint 4 ezer évvel ezelőtt is bányászták itt a követ. A katakombák nagyszabású kialakulása azonban a XIX. században kezdődött, amikor a mészkő lett Odessza fő építőanyaga.
A XIX. század első felében aktívan művelték a földalatti kőbányákat. A kőzet puhasága miatt könnyen bányászható volt, alacsony ára pedig népszerű építőanyaggá tette a mészkövet. A bányászat 35 méteres mélységig folyt, és idővel a földalatti bányák hálózata nemcsak Odessza alatt, hanem a külvárosaiban is elterjedt.
Mivel a bányászat kaotikusan, szigorú mérnöki számítások nélkül folyt, a katakombák pontos határait nem tüntették fel a térképeken. Ennek eredményeként néhány évtized alatt a város alatt egy elágazó alagútrendszer alakult ki.
A XX. század végén a katakombák a mérnöki-geológiai helyzet hirtelen romlásához vezettek. A régi városrész több mint 40%-a alábányászott területen fekszik, ahol több mint 100 beszakadás történt.
A katakombarendszerhez természetes eredetű üregek – karsztbarlangok –, valamint mesterségesek – geológiai kutató- és építési aknák, pincék, bunkerek, vízelvezető alagutak, csatornák és egyéb földalatti üregek – is tartoznak.
Az odesszai katakombák nem csupán egy földalatti alagútrendszer, hanem a város történelmének fontos eleme. A XIX. – XX. század elején a bennük bányászott mészkőből épült számos jellegzetes épület, köztük az Operaház és a történelmi paloták. Ennek köszönhetően Odessza a „Sárga Város” nem hivatalos nevet kapta.
Idővel a bányászat mértéke veszélyt kezdett jelenteni a város beépítésére.
Az odesszai katakombák a világ legnagyobb földalatti alagútrendszere. Hosszukat körülbelül 2500 kilométerre becsülik, ami jóval meghaladja a római katakombák (kb. 300 km) és a párizsi katakombák (800 km) hosszát. Az odesszai labirintus pontos térképe azonban még mindig nem készült el, mivel sok járat feltáratlan maradt.
Bonyolult szerkezetének köszönhetően a katakombák világhírűvé váltak. Itt még ma is találnak különböző korokból származó leleteket – régi újságoktól a XIX. századi használati tárgyakig.
Néhány kutató feltételezi, hogy az alagutak hossza még tovább növekszik, mivel a város környékén folytatódnak a geológiai kutatások. Ezt azonban jelenleg nehéz megerősíteni: az omlásveszély miatt sok földalatti járathoz tilos a bejutás.
Lehetsz a világ leghidegvérűbb embere, de 20 percnyi teljes sötétség és csend után az agyad elkezd ellened fordulni. Lépteket fogsz hallani magad mögött, árnyakat fogsz látni, amelyek nincsenek ott. Egy óra múlva nem fogsz emlékezni, hol a bejárat. Két óra múlva elkezdesz beszélgetni valakivel, aki nem létezik. Vannak, akik soha nem találják meg a kiutat.
A mészkőzetek instabilitása miatt a katakombákban rendszeresen történnek omlások.
Sok alagút teljesen beomlott, de a megmaradt alagutakban történő mászkálással is azt kockáztatja az ember, hogy csapdába esik, és soha többé nem tud kijutni. Ezenkívül egyes területeken oxigénhiányt és mérgező gázok felhalmozódását is észlelik, ami a hosszabb tartózkodást szintén halálossá teszi – még omlás nélkül is.
Biztonsági okokból a katakombák legtöbb ismert bejáratát befalazták vagy fém ajtókkal zárták le. A lezárt területekre tilos a belépés, a hozzáférhető részek látogatása pedig csak hivatalos túrák keretében lehetséges, tapasztalt vezetők kíséretében.
Hosszú történelmük során az odesszai katakombák menedéket nyújtottak a legkülönbözőbb embereknek – a bűnözőktől és csempészektől a forradalmárokig és partizánokig. Bonyolult szerkezetük ideális rejtekhelyet biztosított a titkos tevékenységekhez.
A XIX. században az odesszai katakombák ideális rejtekhelyet jelentettek az árnyékgazdaság számára. Itt volt a csempészek birodalma. Ezeken a folyosókon csempésztek tiltott alkoholt, fegyvereket, ékszereket – és azoknak a holttestét, akik akadályozták a bűnözői világot.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
