Ez alól Pán Péter története sem kivétel sem kivétel. Gyerekkorban a fantáziánk sokkal gazdagabb, és minden sarkon csodák várnak ránk. Nem is csoda, hogy van, aki egyáltalán nem akar felnőni. Így született meg az örök fiú története, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik…
A sok gyerek által kedvelt varázslatos Sohaországról szóló könyvet James Matthew Barrie a bátyjának, Davidnek ajánlotta, aki 13 évesen meghalt. Egy tragikus jégen történt baleset miatt David örökre gyerek maradt a családja szemében, és az a gondolat, hogy van egy fiú, aki sosem nő fel, mélyen bevésődött a leendő író tudatába.
Hogy megvigasztalja édesanyját, James elkezdte bátyja ruháit hordani, és utánozni a viselkedését. Később az édesanyjáról szóló „Margaret Ogilvy” című regényében megírta, hogy belépett a szobába, mire édesanyja reménykedve megkérdezte: „Te vagy az?”, amire ő azt válaszolta: „Nem, anya, én vagyok”.
Minden mű, ami Pán Péterről szól a XX. században keletkezett, de maga a szerző és az alkotásai inkább a viktoriánus korhoz tartoznak.
A viktoriánusok úgy gondolták, hogy a gyermekkor nem csak az ártatlanság időszaka, hanem az az idő is, amikor a gyermek különösen közel áll a természethez és a „más világokhoz”. Az olyan témák, mint a gyermekek korai halála, megszokottak és hétköznapiak voltak az akkori kor világlátásában.
Az eredeti meséből tudjuk, hogy az „örök fiú” a hetedik születésnapján elszökött a szüleitől. Visszament a Kensington parkba (egy angol királyi parkba), ahol összebarátkozott a tündérekkel és a manókkal:
Valószínűleg Péter meghalt, és a lelke visszatért a Kensington parkba. A történet szerint minden kisbaba madárként születik ott, és csak aztán változnak gyerekekké. A felnőtt madarak viszik őket a szüleikhez…
Ebben a parkban Péter kapta el a babakocsiból kiesett kisfiúkat, akikkel együtt elmentek a varázslatos országba. Azonban jegyezzük meg, hogy Pán Péter világában nem léteztek „elveszett lányok”, mert ahogy a főhős magyarázta, a lányok túl okosak ahhoz, hogy kiessenek a babakocsiból.
Összességében tehát Pán Péter a gyerekek vezetője volt a holtak világába.
Péter fuvolán játszik, mint a Patkányfogó, aki a fuvola játékával vezeti ki a gyerekeket a városból. Még a „Pán” (Pan) vezetéknév is az ókori görög Pán istenre utal – az erdők, mezők és legelők szellemére.
Pán Péter is a természet gyermeke. Fuvolán játszik, növényi ruhákat visel, és a vadonban él.
Pán Péter tud repülni (még ha a tündérek varázsporának segítségével is). Ráadásul ezt a képességet más gyerekeknek is át tudja adni. A Sohaországba való utazásuk a mennybemenetellel hasonlítható össze – az égbolton keresztül repülnek a varázslatos szigetre, ahol egyszerű gyermeki örömök várnak rájuk.
Úgy is gondolhatjuk, hogy Péter valójában Kharón, a lelkek révésze, aki átvisz a túlvilágra, Sohaország pedig egy purgatórium, ahol a lelkek a pillanatukra várnak, hogy a pokolba/mennybe kerüljenek.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
