Ma ebből a pompából már csak a gízai fennsíkon lévő piramisok maradtak, és azok is nagyon siralmas állapotban vannak.
Nézzük meg, melyek voltak az emberiség történetének legnagyszerűbb építményei, és miért nincsenek már meg.

A kutatók körében a mai napig vitatott kérdés, hogy ez a csodálatos építmény létezett-e a valóságban. A legenda szerint a kerteket a babiloni uralkodó, II. Nabú-kudurri-uszur építtette imádott felesége, Amitisz számára. De létezik egy másik verzió is, amely szerint a kertek Szemiramisz királynő tulajdonában voltak, aki Nabú-kudurri-uszur előtt 2 évszázaddal uralkodott Babilonban.
Az összes ókori szerző, aki az ősi építményeket leírja, egy dologban egyetért: a királyi palotában az alattvalók magas falakat és oszlopokat emeltek téglából, a speciális fülkékbe földet hordtak, és több száz pálmát, virágot és kúszónövényt ültettek a nemesek szemeinek legnagyobb gyönyörűségére. Mindenütt szökőkutak működtek, és egzotikus madarak repkedtek.

A hatalmas virágzó konstrukció öntözését a palota közelében, az Eufrátesz vizébe telepített Arkhimédész-féle csigával oldották meg.
Létezik egy másik legenda is, amelyet részben régészeti feltárások is megerősítettek. A kertek Ninive területén, az asszír király, Szín-ahhé-eríba palotájában létezhettek – ez ma Irak területe. A régészek hihetetlenül bonyolult akvadukt- és csatornarendszert tártak fel, amelyek hatalmas mennyiségű vizet vezettek a palotához – nagyon valószínű, hogy a híres kertek itt voltak. Ráadásul a közelben talált ókori akkád feliratok említést tesznek „Szín-ahhé-eríba palotájában lévő nagy kertekről”.

Szemiramisz kertjeivel ellentétben ez a szobor valóban létezett. Egy olyan templomban emelték, amelyet a legfőbb istenség tiszteletére építettek, akinek a görögök az olimpiai játékokat is szentelték.
A fenséges templomot Kr. e. 466 és 456 között építették. A hatalmas kőtömbökből és oszlopokból álló templom azonnal tisztelt hellyé vált, de az építészeknek ez kevés volt, és úgy döntöttek, hogy egy hatalmas arany szobrot állítanak Zeusz tiszteletére.
A szobor néhány évvel a templom befejezése után készült el, a meghívott szobrász, Phidiasz munkájának köszönhetően. Ekkorra Phidiasz már két Athénét is megalkotott: a Promakhoszt és a Parthenoszt, ezért úgy döntöttek, hogy rábízzák ezt a felelősségteljes feladatot is.

A Mennydörgő testét elefántcsontból készítették, amelyet maga a mester válogatott ki. A szobor váza fából készült, Zeusz ruhája aranyból és drágakövekből.
A bal kezében a főisten egy sast ábrázoló jogart tartott, a jobbjában pedig Niké, a győzelem istennőjének szobrát. A fején babérkoszorú volt, a lábánál pedig egy pad, amelyet két oroszlán támasztott alá. A főisten trónját kentaurok és Héraklész tetteinek domborművei díszítették. A legenda szerint a szobor avatásakor egy villám csapott a trón melletti padlóba – nyilván a „megrendelő” így fejezte ki elégedettségét a művel kapcsolatban.
Napjainkig sem a templom, sem a szobor nem maradt fenn. Maga a templom egy tűzvészben pusztult el Kr. u. 426-ban. A szobrot pedig vagy ellopták, vagy szintén leégett – mindenesetre semmilyen nyomát nem találták azóta.

A templom harmadik verziójának csak a siralmas romjai maradtak fenn, melyet többször is leromboltak és újjáépítettek az idők során. Azon ősi szentélyek helyén építették, ahol a helyi törzsek éltek Epheszosz környékén a Kr. e. VIII. századig. A templomot a termékenység és a vadászat istennője, Artemisz tiszteletére emelték.
Az építmény téglalap alakú volt, 115 méter hosszú és 46 méter széles. A templom kerületén 127 márványoszlop állt, amelyek 18 méter magasak voltak! El tudod képzelni a munka méreteit? Különösen azokban az időkben, amikor nem volt sem modern technika, sem kőmegmunkáló gépek.

Hihetetlen kézi munka kellett hozzá, hosszú évtizedeken keresztül. A munkát végző mesterekre senki sem emlékszik – azokban az időkben az emberek fogyóeszköznek számítottak.
Ma a templom utolsó verziójából csak egy oszlop maradt meg, amely a törökországi Selçuk városának szélén hever. A helyet senki sem őrzi, és a környéken kóborló turistákkal senki sem törődik. A templom makettje pedig az isztambuli Miniatürk parkban tekinthető meg.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: