Az ifjú feleség térden állt és imádkozott, miközben fiatal férje keservesen sírt. 1747. február 9-én Versailles-ban ünnepelték az esküvőt: a trónörökös feleségül vette Mária Jozefa hercegnőt.
És bár a csinos tizenöt éves lány minden erejével igyekezett a dauphin (trónörökös) kedvében járni, mégis a terhére volt… És ez a fiatal pár egyáltalán nem az egyetlen volt a történelemben, akiknek borzalmasan rosszul sikerült az első éjszakája.
Kunigunda és Henrik
Nem fogsz hozzám érni – mondta határozottan a lány –, hiszen esküt tettem. A legszeretőbb és leghűségesebb barátod leszek, de nem a feleséged. Úgy viselkedj velem, mintha a nővéred lennék.
A bajor herceg nem akart hinni a fülének. Épp most vette feleségül politikai szövetségesének a lányát, és biztos volt benne, hogy ez a házasság még közelebb hozza őket! És most, a székesegyházi szertartás után, Kunigunda világossá tette, hogy külön szobákban fognak lakni! A bájos tizennyolc éves lány a leghatározottabban állította ezt, Henrik pedig mérhetetlenül fáradt volt. Ezért úgy döntött, hogy a vitát későbbre halasztja.
Ez a bizonyos Kunigunda 980-ban született. Mindig is vallásos lány volt, és fontolgatta, hogy kolostorba vonul. Az apja azonban megegyezett a házasságáról… Kellemetlen helyzet alakult ki – a bajor herceg sokat költött a fényes ünnepségre, biztos volt benne, hogy örökösei lesznek, és itt ez a meglepetés! Kiderült, hogy az esküvő előestéjén Kunigunda tisztasági fogadalmat tett. És ezt minden szabály szerint tette – a templomban, papok jelenlétében. Így nem lehetett csak úgy elfelejteni!
A herceg és a hercegnő nászéjszakája ezért felettébb különösen telt: Kunigunda imádkozott, Henrik pedig elaludt a szomszéd szobában. Másnap udvariasan meghajoltak egymás előtt.
1002-ben Henrik király lett, tizenkét évvel később pedig a Német-római Birodalom császára. Kunigundával nem születtek gyermekeik (hiszen az esküt örökre tette), de a fiatal nő kifogástalanul ellátta háziasszonyi és császárnői feladatait. Férje távollétében ítélkezett, adót szedett és fogadta a külföldi követeket.
Igaz, volt a pár életében még egy érdekes pillanat: egyszer Henrik fülébe súgták, hogy Kunigunda hazudik! Az esküre azért volt szüksége, hogy elterelje a figyelmet, és valójában egy lovagot fogad. A császár dühöngött, Kunigunda pedig halálosan megsértődött. Végül megígérte: bebizonyítja, hogy minden, amit róla mondtak, nem igaz.
Menjen végig mezítláb a forró ekevasakon! – kiáltotta a férj.
Kunigunda beleegyezett. A kijelölt órában levette a cipőjét, és nyugodtan végigsétált a vörösen izzó ekevasakon (egy másik változat szerint kardokon). És nem sérült meg! Akkor Henrik nyilvánosan bocsánatot kért a feleségétől. Halála után, 1200-ban a császárnőt szentté avatták.
Mária Jozefa és Lajos Ferdinánd
Az a pár, amellyel a cikkemet kezdtem, szintén kellemetlenségekkel szembesült az esküvő után. Az történt, hogy a trónörökös határozottan elutasította a házasságot. Valóságos lázadást szított, és még azzal is fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz! Apja, XV. Lajos francia király hiába kérte fiát, hogy gondolja meg magát…
A probléma az volt, hogy Lajos Ferdinánd már házas volt. Két évvel a leírt események előtt feleségül vette egy spanyol infánsnőt. A dauphin imádta ezt a lányt! Ritkán történt ilyen egy dinasztikus házasságban: a fiatal pár tényleg megszerette egymást. A királyfi úgy érezte, mintha szeretett feleségében a legjobb tulajdonságok egyesülnének. És milyen kecsesen táncolt! Milyen elbűvölően nevetett – mintha csengők szólaltak volna meg… És ez a csodálatos és fiatal szépség elhunyt a gyermekkel együtt, akit a világra hozott.
Síró, vörös arccal határozottan elutasította, hogy egy másik menyasszonyra gondoljon. De a király ragaszkodott hozzá: a dinasztiának folytatásra van szüksége! Ő nem csak egy férfi, aki gyászolja a veszteséget… A dauphinnek félre kell tennie saját érzéseit, és gyereket kell nemzenie. Ehhez pedig egy lányra van szükség!
Mária Jozefa a lengyel király lánya volt, és nemrég töltötte be a tizenötödik életévét. De mindenki elismerte – korához képest okos, nagyon türelmes és végtelenül kedves. Ezeknek a tulajdonságoknak kellett segíteniük a hercegnőt, hogy leküzdje férje hűvösségét és távolságtartását. Összeházasították őket, a király egy hegynyi drága ékszert ajándékozott menyének, és szívből megáldotta az ifjú párt. Amikor pedig kettesben hagyták őket… A szegény dauphin szabadjára engedte az érzelmeit. Sírt, ismételgette elhunyt első felesége nevét, és hajtogatta, hogy soha nem fogja elfelejteni őt. Bármelyik másik lány elkeseredett vagy letört lett volna. De Mária Jozefa összeszedte magát.
Persze, csodálatos volt – mondta egyszerűen és kedvesen az ifjú feleség. – Nem bánja, uram, férjem, ha egy kicsit imádkozom az ön kedvesének lelkéért?
A megdermedt dauphin csak bólintani tudott. És nézte, ahogy Mária Jozefa hajnalig térden állva imádkozik az elődje lelkéért. Ez annyira meghatotta, hogy másképp kezdett tekinteni második feleségére.
Azt kell mondanom neked, hogy a házasság – az első éjszakával ellentétben – végül nagyon sikeres lett! A dauphin és Mária Jozefa számos gyermeknek adott életet, akik közül hárman (!!!) Franciaország királyai lettek (ezek XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly voltak). A pár harmóniában élt, támogatták egymást, meghatóan gondoskodtak egymásról.
Amikor a dauphin megbetegedett, és Mária Jozefának azt tanácsolták, hogy ne közeledjen hozzá a fertőzés elkerülése érdekében, ő elutasította ezt, és maga ápolta férjét. Amikor pedig Lajos Ferdinánd 1765 szeptemberében elhunyt, ez szörnyű csapás volt a dauphine-ra. Annyira szerette a férjét, hogy csak két évvel élte túl őt.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
