Az emlősök nőstényei általában kisebbek és gyengébbek a hímeknél, kevésbé rámenősek és sokkal óvatosabbak. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy a régi időkben, amikor a harcosok lovon küzdöttek, miért részesítették mégis előnyben a kancákat a csatában?
A futási sebesség kérdése nem releváns
Meglepő, de bár a kancák méretben elmaradnak a ménektől, ugyanolyan gyorsan futnak. Még a modern versenyeken is a mindkét nemhez tartozó lovak egyenlő esélyekkel versenyeznek, anélkül, hogy különbséget tennének a hímek és nőstények között.
De miért van ez így? A természetes kiválasztódás tette a dolgát. A vadonban a lovaknak gyakran kellett menekülniük a ragadozók elől, és a lemaradó egyedek, nemtől függetlenül, alulmaradtak ebben a versenyben. A csatákban a futási sebesség egyáltalán nem játszott szerepet. Ott az állóképesség volt fontosabb, a kancák pedig legalább olyan kitartóak, mint a mének.
A mén vonóereje nagyobb, de ennek sincs jelentősége
A csatában sem a mén, sem a kanca nem húzott szekeret maga után. Csupán a lovast kellett a hátukon vinniük, akinek minimális felszerelése volt – általában egy kard vagy egy íj.
Felmerülhet az engedelmesség és az ellenkező nemű egyedekre adott reakció kérdése?
Ez a kutyákkal való párhuzam alapján juthat eszünkbe. Például sok vadász és nyomozó előnyben részesíti a szukákat, mert egyrészt engedelmesebbek, másrészt egy kant könnyen megzavarhat és teljesen kizökkenthet a munkából egy mellette elsiető szuka. És kész, a kan máris irányíthatatlanná válik. Ilyen az ösztöne. A szukával ilyen probléma nem adódik.
Azonban a mének és kancák esetében ezek a kérdések nem merülnek fel olyan élesen, mint a kutyáknál. Tehát nem ebben rejlik az ok, bár ez is közvetlenül a fiziológiával függ össze.
A ménnek időnként meg kell állnia
A kancával ellentétben ő nem tud menet közben könnyíteni magán. A kancának ezzel nincs gondja: futás közben is el tudja végezni a dolgát. A ménnek viszont van egy ilyen sajátossága:
Képzeld csak el, mennyi gondot okozott a lovasnak, amikor a ménje a csata közepén megállt, mint akinek földbe gyökerezett a lába, és pár percig nem volt hajlandó megmozdulni. Az ilyen késlekedés végzetes következményekkel is járhatott volna a lovasra nézve, ezért érthető okokból inkább a kancát részesítették előnyben.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
